A győri Árkádról fogok beszélni, de igazából, bármelyik bevásárlóhelyről el lehet mondani azt amit most fogok, ilyenkor Karácsony előtt... Szóval, kezdem a végkifejlettel: itthon ülök a wc-n és még mindig sikítok, a tüdőm meg kezd összeesni az oxigén hiányától. Ha ez megtörtént, jön a néma sikoly. Már megemlítettem, hogy növesztem vissza a hajamat és hát feleségem erőteljes, sokadik kérését elsőre meghallva, elindultam fodrászhoz, az Árkádba. Hétfőn, délelőtt... Sejtettem, hogy rajtam kívül lehetnek páran, akik hétfőn nem a munkahelyükön keresik a kiteljesedés élményét, de hogy 10 percig fogok parkolóra vadászni, azt soknak éreztem.  Meg az is érdekes volt, hogy a havat egy-egy parkolóba tolták össze. Te meg örülsz, hogy ott egy hely, aztán belefordulsz egy lavinába... Ott meg már hiába nyomod a szélvédőmosót, meg a flakonos jégoldót, nem fog segíteni. Aztán kis autóddal beállsz két hodály közé, akik együtt 4 db parkolót foglalnak el, de örülsz, mert nem fogják a kocsidnak nyitni az ajtajukat. DE. Az ezüstön a narancssárga meg a piros elismerem, hogy jól mutat, de nehezen jön le. Javarészt ajtócserével. Na de mindegy, bementem a fodrászhoz. Engem nem látott fodrász kb 12 éve, meg a fotómmal riogatják őket az iskolában, szóval olyan vagyok nekik mint a yeti. Mindkettő fodrászhoz próbáltam bejutni... Az egyiknél épp nem ért rá a 2 szabad hölgyemény, mert épp beszélgettek. A másiknál, meg bár köszöntem, de nem figyeltek rám, mert a naaaaagy feketéről beszélgettek. Yes. Big. Very big. Tiefer, ja, Hans, noch einmal... Persze, hogy kávéztak, mit gondoltatok? Úgyhogy, ma sem lett a hajam rendezettebb. Megsértődtem erősen, ki is mentem a kocsi felé, fellépcsőztem az akadálymentes mozgólépcsőn, hálát adva a mozgáskorlátozottak védőszentjének, hogy van mezgólépcső. Ha működik, még adakozni is fogok. Beszáll valaki a gyűjtésbe, hogy ki tudják fizetni a karbantartót? Lehet mondani, hogy há héló van ám lift is nyomikám. Igen, valóban. A másik oldalán a boltnak ahol a BMW-k állnak a mozgáskorlátozott parkolóban. Gondolom úgy vannak vele, ba nincsen eszük, az is egyfajta fogyatékkal élés... Közben telefonon egyeztettem, kell e valami a boltból. Hát, valami kell, de nem jut eszembe mi... Akkor hagyjuk, már az autónál járok! Megvan, micro sd! Szuper, az az Árkád másik oldala. Megint lemásztam a sima lépcsőnek álcázott mozgólépcsőn. Ekkor láttam egy fiatalembert a padon ülni, az alkarját csapkodva, majd egy kontrollert fogva képzeletben, a Hervis kirakatában a plakátot irányítva. Nem volt kérdésem. A falhoz lapulva igyekeztem a Mediaba, mert aki az Árkád közepén üti szét magát fényes nappal, az nem fogja megmondani mennyi az idő, ellenben megeshet, hogy szarrá késel. Megnyugodva értem be a Media Markt-ba, ahol nem találtam meg az sd kártyákat, a számítógépes részen, se a telefonoknál, se a pendrive-oknál... Elégedett voltam a nappal. Amit akartam, semmi nem sikerült intézni, de hazafelé láttam egy szaró kutyát