Mint minden jó trilógiához, a Karácsonyhoz is jár egy felvezetés! Ilyenkor a fa még az erdőben nő, az esti szarvaspörkölt még legelészi a töltelékét, de a vadászok már elkezdtek inni a favágókkal. Amikor kilőtték a fát és elvonszolták a Tescoba, valamint a szarvas megtöltődött ólommal, ekkor kezdődik a karácsonyi tündérmese. Ugye nem gondolja senki, hogy a vadgazdálkodás nevében, majd EU komfort módon a sarki hentestől beszerzett szarvast, nem addig lőtték amíg volt ép porcikája, aztán meg nem flexxel nyúzták meg? Mert, ez a gondolat, merő rosszindulatra vall. Igazság szerint, még a borítást is leszedték a flexről, hogy hangosabb legyen. Itt kitérnék arra, hogy az őz, nem a szarvas nő változata. Lehet, van aki ezt hiszi, de nem mondok neveket... Szóval elkezdődik a karácsonyi készülődés ami abban éri el egyik csúcspontját, hogy a mézeskalács házikó megfeketedett falait fogva sikítasz, amíg a gyerekeid rángatják a lábad, hogy nézd meg milyen szép nagyot kakiltak és ha lehúzzuk, akkor a kakimennybe kerül e? Ezen a ponton, amikor felveted ötletnek, hogy tegyünk egy dínót a falak közé, akkor a lerombolt ház, teljesen természetes végeredménynek fog kinézni... Egészen elfogadható perspektívává fog válni. Ekkor derül ki, hogy ma bizony nincs ebédünk és bár zabálnivalóak vagyunk, nem kéne a Bárányok hallgatnak jeleneteit újrajátszani... Ekkor rendeltem pizzát és elpályáztam érte... Az utakon és a Sparban, ahol a pizzát felvettem, elszabadult az őrület. Sokan nem élnek az előre gondolkodás szuperképességével, mert úgy vannak vele, mint én a térdmagasságban repüléssel. Szép-szép, de minek? Emberek ordítanak már a bejáratnál, hogy Marzsi! Te Marzsi, há eperszínű, seggszag ízű fókauszony már nincs! Csak kékben! Közben megy a bunyó a bevásárlókocsiért, mert most jutott eszébe egy 200e fős nagyváros lakójának, hogy hű bakker, valami ünnep jön, zárva lesznek a bótok! Emiatt még az üres polcokat is megvették, mert azt adják Karácsonyra, hogy dikkmán tudol rá pakolni... Még volt egy kis időm, úgyhogy bementem a bevásárlóközpontok mindenkori legnyugodtabb helyére, a könyvesboltba. Kint ment a csata az utolsó, leghúsosabb farhátért, amit éppen nem dugott meg nyílt színen egy csávó, hogy akkor ez már senkié ne legyen. Én pedig nevetve elhagytam a füstölgő romokat, nagyokat mosolyogva, hogy létezik házhozszállítás a boltokból, meg emberség és szeretet Karácsonykor, de a többség inkább elüti az Ignissel a zebrán az oviscsoportot, amíg beáll vele a pénztár elé és inkább fellöki az utolsó lila csilingelő kutyatamponért sorbanállókat, csak hogy neki legyen. Igaz kutyája sincs, de Marzsi, maj jó lesz az még....