Van az amikor úgy jön az ötlet, meg az ihlet, hogy az nemigaz. Ilyenkor ír az ember felejthetetlen dallamokat, mint a Smoke on tha water, a Master of puppets vagy a Christian Epidemic, akiknek a legmeghatóbb sorai közé tartozik a

"Mindannyian átélitek majd

Az embernyúzás minden kínját

S nyelveiteket összerágva a kínban

Fogjátok inni egymás nyálát

Terhes anyád termékeny méhét

Összetört csontoddal tépik majd szét

S egyetlen gyermeked érintetlen testébe

Minden őtült s állat üríti nedvét"

Na, talán eddig nem kell eljutni mégsem. Sokszor voltunk úgy, hogy majd most, majd ezt figyeld meg, úgy eljátszom amit írtam zenét, hogy minden csajnak leesik a bugyija tőle! Ja, csak azzal az aprósággal nem számolt senki, hogy ez a röhögés miatt lesz. A sokat megélt metálosokat meg nem kéne mégegy Éjféli lány szerű dallal megörvendeztetni, mert széttépnek minket mint hülyegyerek a papírrepcsit. De, azért írunk lassú számot ugye, ami idegen a stílustól és senki nem tud vele mit kezdeni? Persze! Olyat is írunk ami a legváratlanabb helyen, az elejétől, az utolsó 4 másodpercig lassú! Szóval így is tettem, segédkeztem emberiség ellenes zenei bűntettek elkövetésében. Nem átallottam a zene megkomponálásához, akusztikus gitárt használni sem. Részben azért, mert az ütősebbnek tűnt, hogy a Badacsony tövében ülök egy sziklán, 3 különféle akkordot nem ismerek, de amit igen azt nagyon és próbálok úgy csinálni mintha a metálzene élő megtestesülése lennék. Szóval vicsorgok minden járókelőre a környéken és szélesterpeszben rázom a hajam. Közben az énekesnő néz rám, nem érti a helyzetet. De, nemcsak neki volt életidegen, hanem az arra járó japán turistacsoportnak is. Nem sűrűn látnak embereket 30 fokban, feketében, egy hegy tövében hajat rázni meg hörögni. Gondolom betudták ősi magyar népszokásnak és azóta ezt mutogatják Osaka-ban, meg erre csinálnak szepukkut és mataharit. De, nem kell aggódni, megírtuk ebből is a zenét és a szöveget! Akkora siker lett, hogy fehér zajt küldtünk az internet bizonyos részeire ahol elérhető volt. Valamint Észak-Koreában híres lett a kőtörők között, de nekik meg lekapcsolták az internetelérést, úgyhogy nem lettünk sztárok. És még a gitáromról is van vudubabám, amit azóta is szurkálok... Hiába no... A jó zenéhez nem tehetség kell, meg ízlés... Közönséget kell találni.