Folytatódik annak a rendkívül hosszú napnak a krónikája, amit 2013-ban egy gyakorlaton töltöttünk el, félig beszarva, füst szagúan. Ott tartottam, hogy kiadták a menet vezényszót és vezérünk mellé beült a jóötlettündér és megsimizte buksiját.

"- Jóskám...

- Nem Jóska vagyok.

- Mindenki Jóska. Ne itt fordulj balra, hanem 200 méter múlva.

- Nem arra kell menni.

- Nem baj, jó lesz!

Nem, nem lett jó. Tanács: ha jön a tündér, bújj el, vagy csinálj úgy mintha nem élnél, esetleg fel kell mutatni a Lófasz Club tagsági igazolványát. Békén fog hagyni akkor. Csak ezt mi nem tudtuk és hallgattunk rá. Ekkor a figyelmes szemlélő azt láthatta, hogy egy porkígyó, a kéktúra útvonalán igyekszik megkerülni egy katonai tábort. Ezzel még nincs gond, inkább azzal, hogy felvetődtek kompatibilitási problémák. Teszem azt, az "út" nem 3 méter széles, mint a lánctalpas. Félreértés ne essék, a gép csinál utat magának. De ezt a portól, úgysem látod és zokogva adsz mégtöbb gázt, hátha előbb gyorsulsz 40 km/h sebességre és buzgón próbálsz emlékezni, hogy nem mára mondták e a cserkészek érkezését a hegyre. A saját korunkat megelőzve, már akkor próbáltuk felvenni kamerával az utat, hátha egy BMW megpróbál leszorítani vagy bűntetőfékezni. A telefon lett a kamera, amit egy cigisdobozba tettünk és azt felszigszalagoztuk a búvónyílásra. Elsőre nem indítottuk el a felvételt. Másodjára az eget vettük fel. Harmadjára a doboz belsejét. Negyedjére meg a porfelhőt. Nem születhet mindenki a Kétfejű cápa rendezőjének. Pedig, érdekes lett volna visszanézni a felvételt. Egyszercsak egy sötétebb barna foltot láttam jobbra, ami nem Csubakka, vagy a Yeti volt, ezért balra rántottam a gépet, ami miatt kiértünk a porból és elkezdtünk volna örülni, hogy jé élünk, nem vagyunk lemaradva és tényleg élünk! Ekkor vettem észre egy 3 méteres szakadékot, belebotoztam a kanyarba, ami miatt jobbra lendültünk a testközelben lévő barna folt felé. Ha Csubakka lett volna az, egészen más lenne a legutóbbi Star Wars trilógia, de egy magasles volt. Lesz ami lesz alapon gázt adtam és becsuktam a szemem. Amire kinyitottam, már egy másik hegyre mentünk felfelé, olyan szinten lemaradva, mint tyrannisaurus Noé bárkájáról. Megint a tettek mezejére kellett lépnem, éreztem, Csak én menthetem meg a helyzetet! Nem tűnt valószínűnek, hogy nem gurulunk vissza... Ezzel szemben 70-el mentünk előre és még gyorsultunk is. Vártam mikor jönnek a fénysebesség csíkjai, de ez nem az a nap volt. Amire utólértünk mindenkit, a motor azt mondta: há most ne, dolgom van, vagy ilyesmi... és egy kanyarban leálltunk. Kimásztam megnézni mi a baj, hátul picit lángol a kipufogó, most kellene a reggeli virslit megsütni... Ebben a pillanatban utólér a nagyobb vezér... A miért nem oltod el kérdés megvitatása következett, a meggyilkolásom kilátásba helyezése, gratulálás a sebességrekordhoz, majd amikor kialudt a tüzecske, jött újra a tündér. Harcrend elfoglalása. Megcsináltuk, aztán hirtelen el kellett mennünk pótalkatrészért egy Zillel. Igen tudom, hogy 2 személyes, mi meg 5-en vagyunk. Nehéz amit hozunk. Igazából, szilvát szedni mentünk a domb másik felére és zokogni.