Mindig leszögezem, nem lesz szó politikáról, így ez most is csak egy háttér lesz. Idegtépő háttér a saját szemszögemet tekintve. Egy nap még 2004 környékén csörgött a telefonom és vesztemre felvettem. Kedves barátaim hívtak, van e kedvem sörözni menni. És hát, fiatalság megfontolt alkoholfogyasztás alapon, rávágtam az igenlő választ, mi szerint együtt isszuk meg az árva gyerekek megalvasztott könnycseppeit is, becukrozva. Találkoztunk is egy előre megbeszélt helyen, ahol az autójuk állt. Nem értettem a helyzetet, sör és az ami ezzel jár, már bele volt kalkulálva, koedukálva az estémbe. Közölték, hogy megyünk sörözni persze, csak előbb be kéne ugranunk a közeli iskolába picit. Beleegyeztem, bár türelmetlenül... Ahogy odaértünk, kezdett gyanús lenni, itt sok az ember... Koncert lesz srácok? Nem, majd meglátod... Bementünk, már zengett a vesszen Trianon és mindenféle történelmi zászló lengett. Körülnéztem és egy kicsit családbarátnak tűnt egy Egészséges Fejbőr vagy Divízió 88 koncerthez, úgyhogy nem tudtam hova tenni a dolgot. Ránéztem a telefonomra, felnéztem... És ott állt Orbán Viktor a színpadon. Ezen annyira meglepődtem, hogy csak annyit tudtam mondani: ez nem sör. Valóban nem volt sör, nem tévedtem. Rendkívüli módon átvertnek éreztem magam és ez csak fokozódott! Jött egy videó, amin Reviczky Gábor méltatta a jelen lévő politikusokat. Itt csúszott ki a számon, hogy na, lefeküdt az öreg a politikának. Még nem került pont a mondatom végére, már 30-an fordultak felém, hogy há me mé öcsi/héé te buzi/meee neked mi a politka. Éreztem, hogy ebből jól nem jövök ki még egy kisebbségi viccel sem, akkor sem ha egy bantu féllábú antilop lesz a főszereplő. Próbáltam a kijárat felé konvergálódni, sűrű ott fut, ott balra jelzések leadása közben. Aztán nagy nehezen kiértem... Nem tagadom, megkönnyebbülten ráztam ki a lábszáramon a kakigolyókat és megfogadtam, többet engem ilyen helyre nem fognak hozni. Az egyetlen olyan ismerőse vagyok mindenkinek, aki nem tudja a száját, a megfelelő időben befogni... El is feledkeztem erről az esetről, úgyhogy amikor a srácokegint telefonáltak, hogy figyu gyere Bikini koncertre! Rávágtam, hogy naná! Mekkorát fogok csajozni én a Közeli helyekenre meg a Temesvári vasárnapra... Elkönyveltem, itt bizony cekc leszen. Hát, nem lett. Egyszercsak a zene elcsendesül és egy hang megkérdi, tudjátok mi jön most? Úgy voltam vele, itt nagy összesimulás lesz, ki is néztem egy csajt, én majd vele leszek Közeli helyeken, erre a szpíker benyögi: Orbán Viktor. Mélységes felháborodásomnak, hangosra sikerült a kifejezése, ezért megint ott álltam 30 ember között, akik a hogylétem felől érdeklődtek, nem éppen kedvesen: megöllek buzi/háááaa szájonvágjalak/stb. Viszonylag biztosnak látszott, ha itt cekc lesz, akkor annak elszenvedője leszek csak. Kecsesen hajoltam félre egy repülő söröspohár elől, még magamat is megleptem, aztán egy ott a Gyurcsány kiáltás után, amikor mindenki arra nézett amerre mutattam, elosontam. Itt ismét elhatároztam, hogy többet nem hagyom magam megvezetni, ilyen csak be kell ugranunk még valahova szöveggel, mert akkor szinte biztos, hogy ott lesz egy politikus, akár még a wc-n is.

Ismétlem, a politika csak háttér volt az élményhez. Bármelyik "honatya" lett volna ott, kb ugyanezt váltja ki belőlem.