Többször meséltem már katonai sztorikat, gyakorlatokat, meg mindenfélét. Ez is egy ilyen bevezetőszöveg, csak hogy hosszabbnak látszódjon a mondanivalóm, mert dömdödöm. A bűvös évben történt ez is 2013-ban. Mágikus dolgok fordultak elő velem, amiknek a létezésében nem lehettem addig biztos. Amikor megérkeztünk egy-egy gyakorlat színhelyére, mint a primadonnák és az ovisok keverékei, kiválasztottuk, ki hol és ki mellett akar aludni. Stip stop alsó ágy és a főni bújjon hozzám, hogy tudjam melegíteni! A csikket a szemem alá, a hamut a számba! Vannak ilyenek is, de nekem volt szerencsém kicsit más jellegű tapasztalatot szerezni. Ez ilyen haldoklók, vének, bolondok körlete volt, ami az "elfekvő" néven futott. De, azért engem is meglepett, hogy hajnal 3-kor, arra kelek, hogy valaki ül az asztalnál és eszik. Mondom, mi a férfi nemiszerv kedves barátom, jó az étvágy? Ez inkább úgy hangozhatott: mmmmmiiiifazcsi. Hát hajnal 3-kor, mi sem természetesebb egy vidéken szocializálódott embernek, na, majd 2 óra múlva kel a Nap, ideje ropogós csipszet enni, műanyagreszelékkel és kavicsokkal. Dühösen visszaaludtam, hisz biztos van nekem is valami becsípődésem... Nem telik el fél óra és valami zörög. Valaki meg akar halni. Kinyitom a szemem... egy másik kolléga a gyógyszereit számolja és rázza egy pohárban. Nem tudsz mit tenni, senki nem akarhatja, hogy meghalódjon... Visszaaludtam, megintcsak morogva. 10 perc ha eltelt... Valaki németül ordít. Mi a fasz már megint... betájoltam ki az, alszik. Ébren egy kukkot nem beszél németül, álmában folyékonyan szid valakit. Itt már zokogtam. A gyerekek taktikáját választottam, álomba sírtam magam. Még nem volt hajnal 4... Amire legközelebb kinyitottam a szemem, egy másik, ágyon fekvő kis sátrat csinált a takaróból. Na, ezt azért nem kéne... Aztán kiderült hogy az elemeket válogatja, meg rádiót hallgat. Elkezdtem fejelgetni a falat, ha máshogy nem, majd szétverem a homlokom és hazavisznek. Kirelaxáltam magamból a feszültséget, ekkor valami sípolni kezdett. Erre többen is felriadtak már és kerestük mi az. Hát a felettem alvó... Sípolt az ember tüdeje. Nem mertük felébreszteni, inkább kivártuk, hátha észhez tér. Vagy leereszt a tüdeje. Lefekvéskor mondjuk, beledughatta volna az ujját legalább a lukba. Ha az Istenek azt akarják, hogy éljen, akkor jön reggelizni úgyis. Amikor ezeket reggeli közben, a többiek tudomására hoztam, jelezték, nem hallgatóznom kéne, hanem aludni, meg amúgy is, én keresem mindenben a hibát és kötekszek folyton. Finoman közbeszóltam, hogy nincs igazuk, ennek a kakaónak is örülök, amit a virsli és a mustár meg a narancs mellé adtak. Szeretem ha nem kell erőlködni a kakival. Aznap, s/n-em lettek új barátaim...