Megjött, jaaaaj, hát szép mint egy új Dzsondér, jaaaaaaaj, szinte csillog a délutáni utolsó napsütésben. Hát nem volt egyszerű eddig eljutni, azt meg kell hagyni. Bár igazából, nekem a dolgok többsége nem megy könnyen, nem csak a sclerozis miatt, hanem mert az élet/Isten, élvezi olvasni, amit a mindennapjaimról írok. Más magyarázatom nincs. Ősszel rendeltük meg a kanapét, amire közölték, február báttya, addig ülsz amin szeretnél, meg amin tudsz! Hát jó, de akkor kihozzátok! Hát, jó akkor kivisszük, plusz pénzért! Mert bár mindent kihoznak ingyen többnyire, 50-100 000 JMF között, ezt a baszott 10 km-t a várostól, meg a 3 métert a kerítéstől kifizetitek! De, a régi kanapét elviszitek? Hát persze, hogy nem. Mit csináljak vele? Ha ágyneműtartós akkor ültess bele virágot... Elmúlt Karácsony, gondolatban elküldtem a jókívánságaimat ennek a cégnek is, majd Szilveszter előtt csörög a telefon. Kész a kanapé. Hű, most nem vagyunk otthon... Nem, nem az üzletben van, a gyárban van készen. Hát, az is jó, nem február. Jaja, majd januárban tudjuk kivinni, vízkeresztkor nyitunk. Jólvan... Egyeztettünk, január 6. délelőtt hozzák. Eltüntettük mindent már előző nap, a földön ettünk, amit találtunk. Dél környékén nagyon néztem minden órámat, de ez olyan volt, mint egy támadó hadműveletben a franciákra várni. Nem tudnak jönni, mert még menekülés közben bagettel ütik egymást... Délután már telefonáltunk és azt a választ kaptuk, hogy nem vették fel. Aztán dühbe kezdtem jönni, amire utólértük őket délután 4 felé. Kedvesen közölték, árufeltöltés van és az egy ilyen szent dolog. Zárójelbe teszi a megbeszélteket. De, ne aggódjunk, mert ma még valamikor jönnek, egy órán belül. Hát az fasza. Az egy órából lett közel 2, de ki számolja, sötétben az igazi bútort szerelni, amikor 3 gyerek lóg rajtatok, hogy az oviban kék a szeme és a lovacskáknak a csónakban mikor viszünk kék fagyit? Majd meg lehet és kell hallgatni a Mikulásdalok best of-ját. Igazából ez nem opció. "Jó hogy jössz Mikulás a part alatt minden gyerek azt akarja hogy jöjj" Aztán, nagy nehezen megérkeztek a szállítók. Hát nem két Jason Statam jött és még csak ide sem találtak, mert év eleje van. Gondoltam magamban, na ez a buli jól sikerülhetett akkor... Elkezdtek lepakolni, majd a két markos legény fogta az első darabot és nekiállt az ajtón belogisztikázni. Háááát. Az ajtónyílás, szerintem nem kicsi. Én pl pont beférek rajta. De, amikor eljutunk addig, hogy az egyik csávó éppen nem kacag a másikon, hogy te hülye gyökér, balra fordulj, mert a fejed a falon koppan... az jelent valamit. Udvariasan megkérdeztem, segítsek e? Mire a fiatalabb srác, rávágta, hogy megfoghatnám a bútort. Arra gondoltam, hogy világítok nekik, vagy kinyitom az ajtót, vagy arrébb állok az autóval... Egy kis összegzés féltávnál: 350 JMF egy kanapé, amit 7500 JMF-ért hoztak 11 km-en át, majd 5000 JMF, hogy ne csak lebasszák a kapu elé a sárba, hanem megtegyenek vele 3 métert. És én fogom a kanapét. Fizetek érte nekik, hogy én fogjam a kanapét, mert a csávónak nehéz. Elengedtem.... Látom, hogy a középső darabot, irgalmatlanul próbálják az ajtón átnyomni, csak hát annyira sikeredik erősen mint a magyar foci vb szereplések az elmúlt 30 évben. Oh, wait... És ha az ablakon adnánk be? Hát nekem semmiképpen, de a szobaajtó sem szélesebb és a kanapét már úgy elképzeltük a nappaliba, még a helye is megvan. De, a teraszról be tudjátok hozni, ha megkerülitek a házat. Arrébb is állok az autóval.Nem, majd megemeljük! A fiatalabb srác éppen nem fakadt sírva. Aztán meg én éppen nem fakadtam sírva, amikor a bal visszapillantó tömegvonzási terébe érintették bele a fém bútorlábat. De, eljutottak az ajtóig, a fiatalabb, gyengébb srác állt hátul, a másik srác kézivezérelte szóban. Amikor mindhárom része bekerült, kifizettem őket, többet is adtam, mert ez nem lehetett egy könnyű nap egyiküknek sem. aztán elkezdtem kicsomagolni a bútor részeit. Nekiállt az egész család, feleségem tépte kézzel, a két nagyobb gyerek marcangolta, a legkisebb meg nyállal mállasztotta a fóliát. A vége az lett, hogy a kanapén ülök, ezt írom és még vagy két hétig hordom a csomagolást a szelektívbe.