Nehezen tudok jobb dolgot elképzelni, mint a Szilveszteri trombita fújása! Már ha gyerek vagy. Mert ha felnőtt, akkor ezt az emberiség és a maradék 4 agysejted elleni, globális szintű összeesküvésnek fogod érezni. Emlékszem nekem is volt, de nem otthon. Természetesen a trombitáról van szó, nem az agysejtekről... Az még mindig nincs 4. Amúgy, panelban nem lehet trombitálni mer a házmesterbácsi, aki bort iszik és havat hány, mérges lesz. Úgyhogy, az én trombitáim, csak a nagymamámnál lehettek, a szekrényben, amit nem nyithatok ki, mert nem. Tessék, helyette itt egy dugóhúzó, tekergessed... Engem pedig ez elvarázsolt, úgyhogy leraktak a kanapéra, én pedig órákat ültem ott és forgattam a levegőben a dugóhúzót. Azt hittem, ahogy forog növekszik... Így felnőttként, már tudom, csak úgy nem fog nőni... Viszont ha elkezded olvasztani... Szóval, Szilveszterkor lehetett nálam és májusban, az áhított hangszer, így csak ilyenkor fújhattam, nagyjából 10 percen át, ha nincs senki a környékemen. Ez akkora sebeket okozott, hogy azóta sem trombitáltam. Egészen addig a pontig, amíg nagyobb gyerekeim nem igényeltek egyet, el is feledkeztem a trombiták létezéséről. Nem tőlünk kapták, ha rajtam múlik ördögpatronostól, álarcostól, műhajastól, az árussal együtt égnek porig. Az eset úgy esett, hogy szüleimnél voltak a srácok délután, mert nekünk akadt egy kis dolgunk. Igen, habzó szájjal horkoltunk. És? Szóval mentem értük autóval. A telefonos egyeztetés alapján kiderült, hogy nincsenek otthon, elmentek sétálni valamerre. Hát, segáz, kivárom a parkolóban, nem lehetnek annyira messze. Ezt csak onnan tudom, hogy gyakorlottan tettetik magukat halálosan fáradtnak a sétához, meg mindenhez is és akkor vitetik magukat. Ezért ritkán megyünk látótávolságnál messzebb kirándulni, nevezetesen az utcavégi kanyaron túl... még nem jártunk. Az sem biztos tulajdonképpen, hogy tudnak az utca végének a létezéséről. Hirtelen felharsant egy trombita... Na mondom Rohan lovasai vagy az Apokalipszis jönnek? Egyre sűrűbb tülkölés közeledett felém és mintha azt lehetne kiérteni belőle, hogy apaaaa apaaaaa x2. Aztán befordult a trombitálás a kanyarban, jöttek a gyerekek, meg a szüleim. Aztán jött az ördögpatron, amikor pedig a fülem csengése elmúlt, akkor egy velőtrázó traaaaaaaaaaaaaa traaaaaaaaaaaa. A világ elkékült, én elsápadtam. Apa, kaptunk trombitát! Hű, de szuper srácok. Na egy szabály van: autóban nincs fújás. Eldobtatok minden ördögpatront? Igen! Aztán elkoboztam, ami még a zsebükben volt és lett egy 2. szabály is: bármilyen robbanó, pukkanó, egyéb pirotechnikai eszköz van náluk, azt az autóban nem használjuk. Megköszöntem szüleimnek a remek terrorista kezdőszettet, amivel a gyerekeket felszerelték, aztán beszálltam. Amint újra megígértettem a 3 és az 5 éves GyGyTCs tagjaival (Győrzámolyi Gyermekek Terrorista Csoportja), hogy nincs trombita se durrogtatás, láttam a lelki szemeim előtt, ha otthon kinyitom az ajtót, a görögtűz előbb jön ki az autóból mint a gyerekek. De, mázlim volt! Elaludtak kissé, aztán ahogy hazaértünk akkora volt a viszontlátás öröme, hogy a trombiták elvesztek. Majd májusban előkerülnek gondolom egy 10 percre. Méghogy a történelem nem ismétli önmagát...