Elkezdtem növeszteni a hajamat nemrég, mert mielőtt katona lettem, nekem bizony hosszú hajam volt. Illetve van is, mert elraktuk a levágott befont hajzatot. Amint azt mondták, hogy figyu... lehet márciustól kezdve nem dolgozhatsz... Rögtön nőtt 4 centit a szakállammal együtt. Máshol nem nőtt, az maradt akkora amekkora mindig. A körmömre gondoltam. Te, rosszéletű... Ezt hagyjuk meg a hanyatló Nyugat ópiumának. És mivel én elkezdtem növeszteni, kisfiam is elkezdte. Együtt fogunk járni koncertre fejet rázni. Igaz, hogy még csak 3 éves, de megbeszéltük. Aztán, mint minden férfi mögött, mögöttem is ott állt a feleség, bíztatva, hogy menjek el fodrászhoz. Lehetőleg már Karácsony előtt. Mivel akkor éppen a fodrász nem ért rá, szomorúan csettintve, elmorzsoltam egy a csudába kiáltást és ittam tovább a kávémat. De, pár napja, szólt, hogy szerzett nekünk időpontot. Mehetnek együtt a srácok, pasis nap lesz. Hűha mondom, ez hosszú lesz... És még csak nem is az a rész volt nehéz amíg egy forgószélként pörgő 3 évest odaláncoltunk a székhez. Na de, kezdjük az elején. Pénzfelvétel. Aki ismer, tudja, nálam egy kanyi vas nem szokott lenni, mert elviekben lehet kártyával fizetni mindenhol. Majd feleségem jelezte, ide jobb ha viszel magaddal. Úgyhogy éppen időben elindultunk, majd az autómata közölte hosszas számolás után, tE iTt NeM kAPsZ pÉnZt mert a malacok sikítva korcsolyáznak a tyúkól tetejééén. Mennyé innen. 4 perccel voltunk ekkor az időpontunk előtt. Néztem az eget és nevetést hallottam. Feleségemet riasztottam, hozzál pénzt, vagy szólj a fodrásznak légyszíves... A Fiestával ezalatt fénysebességre léptünk, át az oviscsoporton, a kiskacsákon, a helyi falunapon. Minden létező Kresz szabályt megszegtem, még a villamososakat is, pedig az arra bizonyítottan nincs. Csak azért, hogy időben odaérjek és a fodrász kutyái miatt rettegő 3 éves fiamat 10 percen keresztül a nyakamban tartsam és csengethessek 8x hogy megjöttünk. A végén, amire fiam lépcsőt rúgott az arcomba, kiintegetett a hölgy, hogy menjek. Bementünk... 7 éve nem jártam fodrásznál. A végeredményt tekintve, úgy határoztam nem is most fogom elkezdeni. Kisfiam bátor volt és ügyes, jó lett a haja. Beültem a székbe olyan fejjel, mint egy alkoholista, hajléktalan ősember, aki épp egy zebrának készül megvakarni a szemgolyóját rektálisan... Hajvágás után pedig az arcberendezésem miatt úgy néztem ki, mint egy félig leszopott albínó kenguru, zacskóig körülmetélve. Elengedtem a dolgot. Mondjuk éjjel arra ébredtem, görcsben van még a szemem is és tüzet fújtatok. Hisz elmondtam milyen hajat szeretnék. Mint Aranyhajnak van.