Sokunknak van olyan főnöke, akit nem nagyon érdemel meg, vagy éppen nagyon is. Inkább negatív értelemben véve... A honvédségnél nekem is kevés olyan volt akit követtem volna a halálba gondolkodás nélkül. Inkább kivárásra játszottunk, menjenek csak ők, nekünk valami dolgunk van főnök, elhagytunk valamit, megkeressük ott hátul, aztán majd megbosszulunk. Mindezt arra alapoztam, hogy volt egy főnököm aki a frissen lefőtt kávét megmikrózta, hogy meleg legyen, majd megvárta amíg kihűl, mert ő melegen nem tudja meginni. Ő egy kirívó eset volt amúgy, mert eltévedt amikor a lépcsőház mögött rakták ki, nem előtte és így nem talált haza. Hála égnek nem sokáig állt felettem, mert akkor hamarabb jutottam volna ebek harmincadjára az elszenvedett stressz miatt. Nem az a fajta volt, aki leül melléd kávét szürcsölve, kiskanalat nyalogatva, cuppogva, elszívva az összes energiádat, hiszen nem ült le. Neki ez állva is ment. Majd amikor áthelyeződött másik alakulathoz, közölte hogy én mentem, ha kell segítség hívjál nyugodtan, az irodám számát nem tudom, a mobilt meg nem veszem fel. Hát, köszönöm. Ezen a ponton visszagondoltam Kakas Miskára, aki egy építkezésen volt a főnököm, na ő az a fajta ember volt, aki belefingik a kádba és bekapja a buborékot. De, hogy nekem több ilyen is kijut... Hisz dolgoztam én gyárakban is műszakban. Voltak ott mindenféle biztonsági kapcsolóvak ellátott gépek, hogy senki, még csak véletlenül se tudjon semmit lepréselni magából. Hát, éppen nekiálltam enni a szenyámat, kicsit megnyomkodtam, mert vastag lett, erre hallok egy ordítást. Csak odamentem megnézni. Hát a kollegina, lepréselte a présgéppel az egyik kezét. Igen, azzal amivel nem lehet, hisz biztonsági kapcsolós. Jött a főnök, Marcsi ne aggódj, semmi gond! Marzsi, üvöltött. Semmi gond Marzsi! Ez ugye otthon történt? Marzsi abbahagyta az ordítást, majd elkezdtek a dollárjelek pörögni a szeme helyén. Úgyhogy, Marzsi a saját lábán ment a kórházba, hogy otthon történt a baleset. Gondolom sokaknak van otthon ipari jellegű présgépe, ami nem szilánkosra, hanem por állagúra töri a csontot. Ja, nem, én láttam, vasalás közben történt, tisztelt doktor úr! Vasaltam és hirtelen egy baromi présg... légy rászállt a kezemre és jó erőben vagyok, na. A főnök pedig, kiállt beosztottja mellet, kijelentette, ez valóban otthon történt. Aztán a cég vitt egy ajándékot a hölgynek, egy olyan 2 milliósat. Nekem viszont nem maradt meg a kedvem, a szétnyomkodott szendvicsemhez. Nem sokkal ezek után, történt egy másik eset is. Egy hasonló szellemi érdemekkel megáldott munkaerő, a megállt gépének felnyitotta a szerelőnyílását és belemókolt az ékszíjba. Az abban a szent pillanatban megindult, benyelte a csavarhúzót amivel szerelték, valamint 2 ujjat ami azt fogta. Ha úgy nézzük, a művelet sikeres volt, mert a gép beindult. Viszont gyorsan le is állították, nehogy a hiányzó ujjakon megint elakadjon. És ami megdöbbentő, ezt is eladták otthoni balesetnek. Hisz otthon ki járt volna úgy, hogy szennyes ruhák pakolása közben, valami letépte a hüvelyk és a mutatóujját? Ami viszont megdöbbentett, nem emlékszem, a csavarhúzót, ki kellett e fizetnie. Nyilván nem az övé volt, úgyhogy gondolom igen. Van egy kedves barátom, aki attól félt, hogy leírom ide az ő főnökét is, mert mindig otthon hagyja vagy a szemüvegét, vagy a telefonját, vagy a józan eszét. Hát, nem lett igaza! Oh, wait...