Történt egyszer egy szép napon, két szellemi gigász, mit gigász, titán csapott össze, egy vemhes 2 lábú, félbevágott antilop kecsességével és gyorsaságával. Nagyobb csetepaté zajlott elme síkon, mint amikor bementem az irodámba és láttam, hogy kis munkatársam a földön hasal. Jól vagy? - kérdeztem és már nyitottam is az ajtót, hogy elrohanjak. Segítségért. Aztán jelezte síri hangon, hogy "dejó" szag van. Az illető szabolcsi volt, ezért néha, - minden egyes alkalommal - felrobbantak a magánhangzók a szájában - ez csak egy érdekes mellékszál. Mondom, az jó, ha neked de jó ez a szag, de mégis milyen? Hát, de jó, nem érted? De, baszki értem, hogy neked nagyon jó, mert gondolom, most érzel először felmosószagot, de mégis milyen illata van, annak a rohadás kék linóleumnak? - Itt még a kilincs a kezemben volt, pedig már az iroda közepén jártam - Értsed meg, de-jó! A diópótló, Szabolcsból jöttem, nem Kambodzsából, tudom milyen a felmosó... Aznap már nem beszélgettünk inkább. Nem lett volna értelme. Aztán jött egy másik kolléga, kék szigszalaggal húzott egy csíkot a kábeltokra a falon, majd közölte: elég magas ez a színvonal. Vele egy hétig nem beszélgettünk. No de, zubbony... Ebből a beszélgetésből is látszik, hogy miért nem delegáltunk senkit még csak a Szerencsekerékbe sem. Ha gondolkodni kell, akkor kerestünk valakit általában, mi pedig sikítva fejelgettük a falat, meg egymást. Egyik délután folyamán légvédelmi készenlétben helyezkedtünk el az ágyakon. Kis barátom jött, egy kérdéssel: nem láttad a zubbonyom? Utoljára fél órája, amikor a tököd mellé tömködted. Most nincs ott. Engem ezzel a kijelentéssel meggyőzött minden esetre. Körbekérdezett mindenkit a szinten, senki nem tudott semmit. Azaz, vokt egy kolléga aki szépen tudott himnuszokat fütyülni. Meg egy aki jó erős kávét főzni. Majd odatévedt az egyik kis társunkhoz és rábökött ujjával a zubbonyra. Tudni kell, hogy a név, a rendfokozat és minden tépőzáras rajta. 

- Haaaalllooooood, az az én zubbonyoooom.

- Szerintem nem, most vettem fel.

- Az enyém meg most tűnt el. 

- Hát, erről hiányzik egy gomb.

- Az enyémről is. Szerintem ez az enyém...

- Hogy lenne a tiéd, hát rajta van a nevem...

Ez ugye egy mindent verő érv, mert egy tépőzár örök időkre +2 napra szól, azon kívül 10 perce tette rá. Majd jött a végső összecsapás...

- Volt rajta gyakorlatos felvarró.

- Hát ezen is van. 

- De, te nem voltál még gyakorlaton... 

- Hát mondjuk, gyanús is volt...