A Füles bástya a győri állatkert kihelyezett tagozata, melegkedvelő csúszómászóknak, halaknak, krokiknak, rájáknak, meg minden egyébnek, ami viszonylag rosszul mutat ha belefagy az állatkerti tóba. A gyerekeket hónom alá fogtam és elvittem őket ide, közben pedig meséltem, hogy ez a győri várhoz tartozik. Győrben van vár apa? Nos, nincs igazán... Csak hidd el nekem, hogy ez a része. Akkor régen a levegőben álltak a várfalon amíg ott másztak a kígyók? Engedjük el, itt is vagyunk. Úgy gondoltam a vaskakassal nem zavarom őket össze, mert amire megmagyarázom, hogy a kakas általában nem vasból van, már fogtak kettőt, megmágnesezték és a hűtőajtón vannak a rajzaik mellett. No sebaj, így is apa lesz az Isten +2,6 mert mutat állatokat. Amik ijesztőek. És ő is fél tőlük. Tyű, hogy mekkora ötleteim tudnak lenni. Hát, lementünk a lépcsőn, balra fordultunk és ott aztán minden volt amit nem szeretnél, hogy beléd fészkeljen, én meg ide hoztam a gyerekeimet. Azt hittem félni fognak, de ők mondták, hogy apa ne félj, üveg mögött vannak. Kivétel a debella mérgespókok, mert nekik van levegőztető rés a ketrecen és ott néznek ki és szerintem már azt is kinézték, a helyiség melyik sarkában lesz a bepókfonalazott maradványaim helye. Megnéztem, nem tudnak kijönni... Léptem egyet jobbra, belenéztem egy kis tányérba, hát mi volt benne? Pókok, g@cinagy pókok... Itt elköszöntem a gyerekektől, fújtam egyet a pókok felé, higy a mérgező tüske amit kilőnek, őket találja el. Ekkor a kisfiam közölte, ez nem él és vágtatott tovább a kígyók felé. Lányom fogta a kezemet és nyugtatgatott, apa nincsen baj, látod mekkora kígyó van ott? Szerintem embert is eszik. Gyerekek inkább nézzük meg a halakat, abból nem lehet baj. Nézelődtünk, nézelődtünk, amikor egy hang megszólalt. Akartok állatokat simogatni? Sült csirkét esetleg, ha van. Aztán kiderült, hogy tengeri malacot fogunk piszkerálni. A gyerekeket lekötötte nagyjából 2 másodpercig, amíg az adrenalin elöntötte őket. És akkor ők még, mást is akarnak simizni. A hölgynek felcsillant a szeme és már vette is ki az agámákat meg a Bakonyi ángelét és a csurrantó burizt. Ezek legalább nem ölnek, amennyire tudom és örültem, hogy nem egy vérszomjas croissantot vett elő. Aztán megkérdezte, akartok kígyót simizni? Nem éreztem abban a poént, hogy rávágjam: minden reggel! Úgyhogy, nem ért senki semmiféle kígyóhoz. Rögtön ezután, megcsidáltuk a két krokodilt is. Bár hogy igaziak voltak e vagy viasz, az nem derült ki. Körbe is értünk, megnyugodva, hogy élünk, felöltöztettem a gyerekeket kabátba, hogy mennénk akkor. Ajtó zárva. Aztán valaki elkezdett ordítani síri hangon, hogy ááááaáá sziááááaa helóó áááá. Na mondom itt a vége, itt valami szektás állatetetés lesz, ezért nem volt itt senki rajtunk kívül. Elnéztem balra, hát egy papagáj kiabált. Mert megteheti. Noha a házszabály kimonfja, hogy aki kiabál, felszólítják a távozásra.