Ez egy csendes sikoly a győrzámolyi Dergiták útjáért. Elkezdték az aszfaltozási munkákat, de egyenlőre az eset fő bűnöseinek és felbújtóinak ötletük sincs, csak fogjuk be, mert amennyit szövegelünk tátott szájjal, kihűl a belünk vagy kiakad az állkapcsunk és mi közünk hozzá. A polgi is ettől fél, ezért nem kommunikál semmit. És ennyi, nem ér ennyit a dolog, hogy harmadszor is ezen boruljak ki, a kerítésoszlopot ölelgetve és sikítva. Legutoljára akkor voltam ezen a szinten kétségbe esve, amikor a lánykérésre készültem. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a lélektani horrorokat! Személyesen megélni. Mert mi van, ha nemet mond? Miért mondaná bárki, hogy nemet... Na mindegy, akkor van mi ha igent mondanak. Azért azt lássuk be, az nagyobb hatással a férfiak hobbijaira, ha igent mondanak nekik... De, jó szokásomhoz híven, nagyon előreugrottam. Kezdjük ott, hogy megfogalmazódik a férfiban a társas létezés utáni igény, ezért bemegy az ékszerboltba mint jómagam. Megkérdezte a kis hölgy, miben segíthet, mondtam jeggyűrűt szeretnék, amit kérőgyűrűnek is ismernek. Ő ezt tudta és nem mulasztotta el jelezni is ezt. Én viszont nem tudtam, hogy ő azt tudja. De, ő még ezt is tudta. És mivel látta, hogy hülyével van dolga, mutatott egyet, jó lesz felkiáltással. Mekkora a hölgy ujja? Itt visszakérdeztem, hogy melyik, nem vagyok egy rutinos gyűrűhúzogató... Majd elmagyarázta, hogy melyik ujj és hogyan tudok méretet venni. Jeleztem, hogy Kálámbó szintű megérzésem van, szerintem így rá fog jönni mit tervezek... Inkább fel fogom próbálni az egyik gyűrűjét! Közölte, hogy az jó lesz, addig is mutat egy remeket. Beleegyeztem naivan, mert hát fogalmam sem volt mennyibe kerülhet egy gyűrű. 120e JMF volt (2012). Kértem, hogy mutasson egy olcsóbbat, megtette, ez már csak 113e JMF volt. Csuhéj, akkor... Megkérdezte még, hogy mennyit szánnék rá, amit én elárultam, majd megegyeztünk, hogy ennyiért ott max a reggelijét mutatja meg. Úgyhogy nem onnan lett orvosi-fehérarany-titánium-rézgálic ötvözetes gyűrűnk, amin egy szűz Mária arc könnyezik egy büszt formájában. Átmentem másik ékszerészhez, de ennek megnéztem a kirakatát előtte. Korrektül ki volt írva, tört aranyat beszámítunk. Hohó mondom, tudtam hogy meg kell őrizni szépapám aranyfogát is, mert az jó lesz még valamire. Például kiderült róla, hogy megkövült kukorica. Na mindegy, megvettem a gyűrűt amit kinéztem és rendkívül elégedett voltam magammal, abban a tudatban éltem, hogy én hozzámennék önmagamhoz, úgy lennék most a helyemben! 
Ilyenkor már csak az van hátra, hogy megtervezze az ember a tökéletes alkalmat. Ebből egészen biztosan rengeteg akad, persze nem nekem. A férfiak ilyenkor, letérdelnek mert így nem látszik, hogy remeg a lábuk. Én ültem. Többeknek ilyenkor van monológjuk: Életem szerelme, már 3 éve...(elnéz balra) dikk ott egy szaró kutya! 
Nem tanultam be semmit előre, mindent a véletlenre bíztam, ezért két hétig cipeltem a gyűrűt magammal, még nyaralni is. De, igent  mondott, megkönnyebültem. Ő is. Nem értette, mit szórakázok ezzel ennyit.