Sokunknak vannak olyan szintű beszédhibái és rossz beidegződései, amik olyan módon rosszak, hogy a logopédus összekapaszkodik a nyelvtantanárral, meggyújtják magukat egy gimnázium tetején és leugranak egy cápákkal telt medence mellé. A betonra. Mindezt mondom úgy, hogy már ovis koromban nyugdíjaztam egy logopédust. De! Azóta, fejlődtem, sziszegni meh susogni azóta sem tanultam meg, de gyakorlottan észreveszem ha más rosszul mond ki valamit. Ez a szuperképességem. Amikor egy kedves barátom jelezte, "le van jőve a cipőm talpja" sajnálatos módon sikítva röhögtem, aztán kijavítottam. Ő ezt zokon vette mindenesetre és onnantól kezdve csak ilyeneket mondott... Amire válaszul, létrehoztam az Ö.N.I.R.-t (Önkéntes Nyelvtan és Ízlés Rendőrség). Ennek a folyamatnak a végén kis barátom beerősített a következő mondatokkal:
- Vigyázz, egy fa be van lógva az útra!
- A Magyarban, nincs szenvedő szerkezet... (Sikítva röhögés és fetrengés a reggeli pisinkben) - de hidegvérrel jött a válasz:
- Mé, tán nem volt belógva?
Ez volt az egyik pont amikor elgondolkodtam a létezésem feleslegességéről. Úgyhogy, helyre kellett billenteni a lelki világomat. Meghallottam, hogy az egyik irodában beszélgetés zajlik... Benéztem, pedig abból az irodából nyomatékosan kitiltottak, megölés forró műanyagkéses darabolás terhe mellett. Produkáltam nekik modern művészeti alkotásokat, amit nem értékeltek, mert magukra öntötték belőle a vizet, meg nehéz eltakarítani a vajazókéssel elmorzsolt lejárt csoki darabjait... Szóval elmondjatom, a saját korszakom nem értett meg... Na mindegy, hallom ám hogy valakire ráférne egy logopédus és ezt közöltem is befelé. Hé, gyere be! Áhh eljött az én időm, mint a cápa a Kétfejű cápában úgy úsztam be. Hogy kell akkor mondani? Kérdezte kis barátom aki egy laza több mint 10 évet élt az USA-ban. Itt már éreztem, ki van nyeregben. Elkezdtem magyarázni, hova illessze a nyelvét, húzza hátrébb az álkapcsát, nézzen közben felfelé. Ekkor észrevettem, hogy már nagyjából 8-10 ember csinálja amit mondok, sziszegnek, susognak, nyelvvel csettintgetnek eltorzult fejjel. Eszébe nem jutott senkinek megkérdezni, hogy amúgy Te ezeket honnan veszed? Aztán megkönyörültem, elárultam, hogy beszédhibás vagyok magam is, viszont nem gondoltam volna, hogy mindent megcsinálnak amit mondok. A beálló csendben még hallottam egy folytott, akkor meghalsz gecó-t, úgyhogy inkább kimentem...
