Megemlékeztem már arról, hogy egészségesen táplálkozunk. És mi valóban így eszünk. Ennek a dolognak a legnagyobb hátulütőjét, a botlbajárádt pedig, az online házhozszállítással küszöböltük ki. Pedig élveztem azt amikor kimondtam a húspultnál, hogy én húst kérek és nem farhátat, akkor 60 nyugdíjas vert össze, a kerekesszatyorral. A kerék résszel persze, mert az nagyonbat sebez. Aztán amikor félig agyonverve elvánszorogtam a pénztárhoz, egy bevásárlókocsit még szárazon, fel is nyomtak rektálisan. Alig fért be, ott loptam a krumplit meg az étolajat. Huhúúú... De, a világ dicsősége ugye tovaszáll, mint Zámbó Árpy hangja, ami felér egy vemhes macskával történő szájonveréssel. Na, a lényegre térek végre. Mint a nyugdíjasok többsége, én is részidős térfigyelő kameraként működök. Csak nem azt nézem mikor jön a onoka, mit csinál a szomszéd, hanem hogy mikor jön a Tesco házhoz. Ez villanyoz fel, meg ha megfogok egy áram alatt lévő vezetéket. Már majdnem a párkányon ültem amikor megjöttek a bevásárlással. Kirohantam eléjük, akár egy kisgyerek, hátha akkor nem kell sorba állni annyit, kértem üssenek meg a ládával, mert már hiányzik, hogy bevásárlás után úgy érezzem magam, mint akit megvert egy medve aztán meg elütött a kamion. Behordtunk mindent, a térkövet is. Csak egyetlen dologban hibáztunk. Azt a zacskó húst (nagyjából 2-3 kg), beraktuk a fagyra. 2 hétre. Gondolom nem kell mondanom, hogy ha ezzel valakit megdobunk akkor minimum meghal, de még rosszabbul is járhat. Amikor sor került volna az elfogyasztására, akkor konstatáltuk, ez kemény milyen kemény. Megnyertem azt a rendkívül hálás feladatot, hogy pattintsak le belőle fél kg-ot. Még mindig egy fagyott húscsomóról beszélünk, amibe belefagyott a zacskó is. Mind a kettő, mert igye nem egybe tették bele. Éreztem, hogy most fog kiderülni ki a férfi itthon! Meg is kérdeztem, szabad e ezt nekem. Előszedtem a húsklopfolót, a recés kést, a nagykést, 2 konyharuhát és kapcsoltam black-death metalt. Együtt sikítottam a zenével, ahogy a recés kés lepattant a jégről. Próbáltam a klopfolóval szétütni, de csak belapult és a szemembe pattant a jég. De, nem adtam fel! Nekiálltam forró vízzel hevíteni. Magamat. Beültem egy kád vízbe, had olvadjon ki addig a hús. Aztán csatakiáltottam és sikerült lefűrészelni egy újabb óra alatt, egy akkora darabot mint egy csivava feje. Éreztem, hogy ide a dekopírfűrész kell, de ezt még nem akartam bevetni (feleségem nem engedte). Úgy voltam vele, apa hős, produkált nektek enni. Mondjuk mindenhol húsforgács volt, olvadó jég, meg egy 2 kilós fagyott hússzobor félig zacskóban. És nem az a legbosszantóbb az egészben, hogy a gyerekek nem ettek belőle, hanem hogy nem használhattam a dekopírfűrészt.