Nincs időm olvasni. Ez egy facebook csoport neve és egy kvázi mozgalomé, ami arra hovatott, hogy abban a pillanatban cáfolja a nevét, amint csatlakozol. Pont mint a francia hadsereg. Csak ott mindkét állítást cáfolják, lévén nem sok a francia benne és hát... Nem akarok sztereotíp lenni a 6 rückvertz sebességes tankkal. Szóval ha lehet, legyen mégis időd olvasni. Nehezítésképp ezt úgy próbálom véghezvinni, hogy 2 gyerek ugrál kiabálva hogy lidiiiiiii kakiiiiiii bugyiiiiiiii a 3. meg a kezemben van és aktívan próbálja a nyálával csúszóssá tenni a karomat, hogy kicsússzon és mehessen... Ohh, nem is tud menni. Na mindegy, majd csendespihenő alatt olvasunk! Aha, ez pont így történik:
- Apaaaaa! Valaki bödömokin hácsupa kriiiiii!
- Hogy mi???? - azt hittem tosszul hallom...
- Hát nem érted? Legyen hó, legyen áÁáaaaaáà!
- Őn mög tödök svődöl! - mondja a középső...
Szóval ilyenek az átlag körülmények, amikor megérkezik a Szárnyalókból Jett és lebombáz. Amikor ezen is túl vagyunk, akkor megpróbálom a kezembe venni a könyvet. Sz első havi olvasnivalónak, valami pszichológiainak kellett lennie. Nálam ez a Tehetséges gyermek igazi drámája lett. Egy híres pszichológus írta az anyjáról való kapcsolatáról. Sok dolgot olvastam már életemben, de ez valami keserves volt. Nem a stílusa miatt, hanem az édesanyja élete miatt. 20 oldalanként olvastam és minden 20 oldal után kérni tudtam volna, hogy valaki nagyon verjen meg. Még az is vidámabb lett volna. Egyszerűen a késem keresett egy kést és felpattintotta az ereit... De, nem baj gondoltam, majd a februári vidámabb lesz! A gép azt dobta, hogy valami romantikusat kell olvasni. Éreztem, hogy a Rómeó és Júlia megúszós lenne, ezért a közös könyvet választottam. Ez pedig a Szerelmem, Coney island. A januári könyv ugye nekem egyszerűen, hát egy bánatorgia volt, ezt pedig egekig magasztalták. Bele is vetettem magam, mint kétfejű cápa a korallzátonyra felkent úszóbajnokba. Nem az, hogy a könyv nem vidám, ahoz már hozzászoktam, mert viszonylag sokat olvastam horrort. Pl Stephen Kinget. Nála meg tudni lehet, ha van kisgyerek és egy csiga egymás mellett az úton, akkor a kisgyereket megeszi egy démon, a csigát meg elüti az autó és megfordul rajta. Aztán a démonon is. Mert az autó is egy démon. Na mindegy, A 4. Oldal után felnéztem a könyvből... ez megint nyomorpornó. Most a felénél tartok nagyjából és jó dolog még nem történt benne. Még a kávé is rossz amit isznak benne. Nem én mondom, le van írva... Értem, hogy szeretünk borzongani, meg zudni hogy másnak rossz, de nekem épp elég rossz így is és a két rosszból, nem lesz jó. Vagy lesz happy end? Ugye? Ugye???