A mi házunkban 2 dologból van korlátlan mennyiségben, ad 1: rendetlenség, ad 2: morzsa. Egyiket sem én csinálom, illetve közvetve de. Ugyanis a gyerekek létrehozásában segédkeztem, így az ő morzsájuk az én morzsám is, illetve az ő rendetlenségüket én hárítom el. Pl amikor csendesnek hazudott pihenő után, mint minden szülő 70-es vérnyomással konstatálom, hogy ma sem sikerült rendet csinálniuk, viszont ennél magyobb káosz csak akkor lehetne, ha idehúznék egy döglött lovat. 3 már lebomlott náluk. Szóval ilyenkor, egy született nindzsharcosgyilkos +3 nyugalmával, kiosztom a feladatokat. Tedd azokat oda, tedd a többit a fiókba... Válasz: de én fáradt vagyok! Mégis miben fáradtál el? A szétpakolásban. Végül is érthető, nem kis munka lehetett elérni, hogy ezt meglátva a szobába beájulni már ne tudjak csak kifelé. Ezt megunva, megszidtam őket, hogy rakjanak rendet, mert különben én fogok elpakolni és akkor... Elfáradok én is. Igazuk volt, ez tényleg baromira fárasztó. De apa, lelkes és megmutatja a gyerekeknek! Összepakoltam mindent, minta rendet csináltam. Amikor ezt jelezni akartam, akkor vettem észre, hogy én hülye... Magamnak csináltam programot megint. A srácok a konyhában eszik a kekszet. Duzzogva kimentem, hátha jut nekem is, de a gyerekek rám szóltak... Nincs rend, nincs keksz... Valahol mélyen azért büszke voltam és haragos is.... Én hülye rendet raktam náluk, majd utána beszólnak, hogy nincs keksz öreg ha nem raktál el mindent... Ebből felocsúdva elnéztem balra és megláttam, hogy azért van ám segítségem! Meglágyult a szívem azon nyomban. Aztán megláttam, hogy a hangyák azok, hordják a morzsákat. De nem 2 db... Nagyjából nálunk volt a falu hangyáinak falunapja és amire felfogtam, már a hátukon vittek mint a Tom és Jerryben. Majd ha szabadulok, még jövök....