Korábban már kifejtettem, hogy finoman szólva a laptopomról nemhogy a Nasat de még a helyi kocsmát sem lehet meghekkelni, ezért rém lassan halad a játékfejlesztés és az ebből származó milliárdok megszerzése. A világtörténelem legjobb játéka lesz, ha egyszer elindul a laptopom és tudok vele foglalkozni. Eskü. Ezért, 2 lépést valósítottam meg a dinamikus haladás érdekében: 1: abbahagytam a heréim csapkodását a ruszlis konzervvel; 2: vettem egy ssd-t és egy egeret abba az elektromos fejlesztési zsákutcába. Jaaaaaj azóta úgy megy mint az álom. Bár gyakran álmodom azt, hogy egy kereszten repülök amire felszögeztek. Amit Mihail Gorbacsov végignéz, majd legyint egyet. Viccen kívül álmodtam ezt, még gyerekként. De, hogy maradjak a témánál... Egészen más érzés így laptopozni, hogy nem kell az indián sámán ugrálását néznem a gép körül, nem kell Szauronnak adnom a gyűrűmet, hogy megnyíljon egy böngésző ablak és időben le tudom kapcsolni a kutyás-bohócpornót ha jönnek a gyerekek. Sokáig nem értették miért sír a bohóc, meg miért nem tud a kutya a hátára inkább felugrani. Ja ez nem ide... Öööö.... Ott egy nagyon szép izé jobbra -> 

Szóval az upgrade után nekiálltam modelleket gyártani a játékhoz. A korábbi 7 ujjas +3 lábujjas kattintási módszer mellett, ahol az orrommal és a nyelvemmel meg a fülemmel nyomtam egy shift+r+a kombót, egérrel meglepően egyszerűnek bizonyult a mutatvány. Amellett, hogy a tálcára tett síró bohócos film nem ugrott elő egy rossz mozdulat miatt, kiderült, hogy az eddigi nem a legjobb modellekért, nem feltétlenül az egér hiánya volt a hibás. Szar a program. Más nem lehet, én páratlan tehetség vagyok. Meg amúgy is, csináljon jobbat akinek nem tetszik. Vérig vagyok sértve, megyek is megnézem a boh... Gyűrűk urát. Igen.