Amikor 3. alkalommal jártam Prágában azt egy névvel lehet jól leírni: Nadrazi holesovice. Azóta sem tudom mit jelent, de elengedtem. Vonattal mentünk amúgy és baromira meglepő volt, hogy ez a viszonylag kis távolság 7 órás utat igényel. Győrből Budapesten át érkeztünk Pozsonyba és sokáig ez volt az egyetlen település amit nem így hívnak, de ki tudtuk mondani a nevét. Vagy ki mertük. Ugyanis Pozsonyban beszállt a fülkénkbe egy tarkopasz fiatalember izmos tarkóberendezéssel, akinek vélhetően nem a szél fújta ki a hajszálait, hanem a magyargyűlölet közbeni erőlködéstől hullottak ki. Még levegőt sem mertünk venni magyarul, aztán amikor távozott a fülkéből közel kettő órával később, remegő hangon kifutott egy vesszen Trianon belőlem és egy reszketeg fing. Utána új útitársat kaptunk, egy idősödő valaki személyében, aki rántotthúsos szenyát evett. Gondolom azt is tőlünk csatolták el. Ezért nem eszünk francia panírban semmit, nem eszünk párizsit, se cordon bleut amit bosszúból nálunk sokszor "Gordon Blő"-nek hívnak. Nagybetűvel, mert tudják, hogy a Gordon egy név. Valamint elgondolkodtam egy "vesszen Tiranon" tetkón, ami a dixlekszikás hungaristáknak pont kijön jól, viszont ha valaki más is meglátja, gondolkodóba ejthetem azzal, hogy mi a tosz az a Tiranon, meg melyik földrészen van. Segítek, a kamionok hátulján a TIR rövidítés az Tiranont jelent. Amire ennek a gondolatmenetnek a végére értem, begördült vonatunk Prágába. Leszálltunk és határozottan megijedtünk, ugyanis itt minden ékes Cseh nyelven van. Hiába tornáztam fel a cseh nyelvtudásomat ekkorra a Kozel és a Neparkuljte mellé azzal, hogy Staropramen... Ezzel nagyon maximum 3 dolgot érhettem el. Akinek mondom nem parkol oda és ad egy Kozelt meg egy Staroprament. Számítottunk ilyesmire, úgyhogy indulás előtt térképen megnéztük hova kell mennünk. Metróval mentünk, ami rendszeresen bemondott dolgokat. Amik lehettek volna kámaszútra magyarázatok éppúgy, mint muffinreceptek. Ekkor mondták el azt is, hogy Nadrazi holesovice. Később megtanultuk, ha ezt mondják, az vagy jelent valamit ránk nézve vagy nem. De inkább nem. Ezért, inkább nem metróztunk annyit. Ellenben sétáltunk sokat, bár egy idő után annyit mászkáltunk, hogy sírva mondogattam embereknek hogy Nadrazi holesovice, hátha ebből tudják majd, hogy eltévedtünk és a metró érdekelne, de szaporán. Amikor elmondtam egy csek illetőnek, megértően bólogatott és közölte: nadrazi holesovice. Ekkor elhatároztam, ha ezt túlélem, nem megyek többet Prágába, legalábbis így tuti nem, meg úgy sem mint nagyapám 68-ban, aki ott kapott üzenetet, hogy te Jóska... Ez nem Berettyóújfalu! Forduljatok vissza!