Ezek magukért beszélnek... Tegnap megemlékeztem a szimpla rendezvényekről, de ez valami extra, több. Mert ugye mi sem vagyunk egyszerűek, de ehez még hozzáadjuk az átlagembereket, akkor kijön eredménynek, hogy agyvérzés. Alapesetben kigurulsz a kis lánctalpasoddal amit 3 napja kensz gázolajjal, hogy csillogjon, kipakolsz köré minden adalékot, megállnál az árnyékban, amikor szárnysuhogást hallasz. Nini a jóötlettündér, itt valaki szopni fog... Menj innen, nem mész haza! Nem, nem ment. Kiderült, hogy van egy nagy hordozható lépcsője, amit oda kell vinni, hogy az emberek fel tudjanak mászni a gép tetejére. Amit 3 napig fényesre törölgettem. Az életveszélyesen csúszós, az nem feltétlenül a legjobb szó a végeredményre. Nem rajtam múlt, hogy elpakoláskor nem kellett véres agyvelődarabokat összekaparnom vacsorára. Aztán ha ez még nem lett volna elég, jöttek azok a nézelődők, akik okosak. Állunk a gép elejénél, a bejárata előtt egészen pontosan, majd jön egy ember. Már távolról látszott rajta, hogy ért hozzá. Gondoltam, ezen a gépen volt sorkatona, vagy felismerte bennem a gitáristent, vagy a laktanya eszét+2-t. Ha ennyi lett volna, most nyugodtan hátra lehetne dőlni és makramézni. De odajött...
- Hé te! - mert ez a nevem, a mellkasomra is ez van odatépőzárazva megszólításnak.
- Jónapot kívánok! Segíthetek? - nem is értem, miben reménykedtem itt még...
- Ezen vótam sorkatona. - Kazinczy meg a nyelvújítók erőszellemei helyettem kezdtek zokogni közben...
- Azt én rögtön gondoltam...
- Csak akkor még hátulról kellett beszállni, benézhetek hátra a fülkébe? - remegve mondtam igent, hátramentem és kinyitottam a motorteret.
- Átpakótátok?
- Ezzel készültünk a nyílt napra.
Azt azért tudni kell, hogy hátul a büdös életben nem volt más, cdak a motor. Nem tudtam elképzelni, hogy szerinte előző nap, tényleg egy bálamadzaggal áthúztam a motort hátra. De nem volt időm tovább elmélkedni, jött a következő érdeklődö.
- Te, ezzeee hány rakétát lőtté ki? - csak ránéztem a mellkasomra, ahol a nevem kell lennie és nem az volt ott, hogy "te"...
- Nem voltam éleslövészeten még.
- Szar egy katona lehetsz, amikor itt voltak a ruszkik, konzervért adtak 3 tár lőszert! - és elment. Álltam ott, hogy most mi az istenről maradhattam le. Ez a csodálatos ember kapott 3 tár KUB rakétát egy konzervért? 3 tár 5 méteres rakétát. Keveset elveszünk a súlyából és akkor darabja pont 500 kg. 3 fér el, egy állványon, 3-nak meg külön teherautó kell. Éreztem, hogy ez megint az ejtőernyős mesterlövész esete volt, aki igrás közben lőtt és robbantott gránátot a sisakján. De, tanultam ezekből, engem azóta nem látott senki ember fia/lánya laktanyai nyíltnapon.
