Egyik drága barátommal esett meg ez az eset (bár én gyanítok benne egy kis urban legend utánérzést, de azért megosztom)
Hősünk éppen rótta barokk stílusú belvárosunk utcáit, miközben az eső lába már a nyakába lógott, mit hogy lógott egyenesen a torkára lépett. Na gondolta, beugrik az egyik távolkelet kincseivel megáldott kínai üzletbe egy egyszer használatos esernyőért. Mikor a fogyasztói kultúra eme remekében állt magára hagyva tanácstalanul, hogy vajon mi lesz. Egyszer csak felhördül, magának megjegyezve, hogy bassza meg hol van az ernyő... Erre valahonnan a magasból egy hang szólalt meg, hogy ernyő nincs. Ekkor az fordult meg a fejében, hogy talán az ór figyelt fel rá és iszonyú kálváriájára, de hamar élt a vétójoggal, mivel a mindenhatónak gyaníthatóan nincs erős kínai akcentusa. De akkor honnan jöhet a hang? Nézett jobbra-balra tanácstalanul, mint kezdő buzi a gőzben, majd mikor újra jött a hang hirtelen felkapta a fejét és a bejárati ajtó felett egy műanyag széken ott ült egy kicsi emberke egy műanyagszékben és ő közölte, hogy nincs a hőn áhított ernyő. Hirtelen hősünk nem is tudta hová legyen, úgyhogy kínjában meglepte magát egy kínai zoknival és elégedetten távozott.
Bár szarrá ázott, és a zokni is feloldódott az esőben, de mégis elégedett volt...
A biztonságtechnika eme remeke, ami még eddig nem jutott el az üzletekbe, majd mikor a multik alkalmaznak hatalmas karrierre áhító embereket ilyen munkára és már a kocsigyűjtés és a polcszervíz csak egy leküzdendő akadály lesz, hogy egyszer felkerüljünk mi is a bolt sarkában lévő kakasülőre, ami a kiváltságosok helye...