Ez nem egy mostani esetet dolgoz fel, csak úgy általánosságban mesélek a rokonságomról és arról hogy miket élünk át a látogatásukkor. Kezdjük rögtön ott hogy én Balassagyarmaton láttam meg a napvilágot, tehát jó nagy adag palóc vér szorult az ereimbe, (az alkohol mellé) és így rokonságom fele természetesen szintén palóc. Nemtudom hogy ezek az emberek ilyen furák-e vagy én fajzottam el?
Rendszerint el szoktunk menni Debercsénybe mamám nővéréékhez látogatóba. Az ő házuk a falu látványossága, már kilóméterekről észre lehet venni a kezdetben üvöltő bugyirózsaszín majd a későbbi milkatehén szín miatt. (átfestették mert a rózsaszín szerintük túl kirívó... naná mert a milkatehén lila nem...) Feldöcögünk kocsival hozzájuk, kiszállunk, ekkor már az egész falu tudja hogy ott vagyunk (mind a 86 fő) mivel az állatsereg ott ugrál a kerítésnél hogy letépje a fél arcunkat. (erre még kitérek hogy miért csinálják) Bemegyünk a nyári konyhába... a falakon mindenhol szentképek, imakönyvek, meg Jézus keresztrefeszítve... Na mondom itt van fegyelem. Asztalterítő kb mint a torinói lepel, én meg leülök egy Iron Maiden pólóban amin egy zombi vigyorog. A rokonság jól látó részének mosolya nem szívből jön ekkor már. És itt jön az igazi krízis, a süteménykínálás!
Apuval évek óta úgy bekkeljük ki hogy elveszünk párat és mondjuk hogy kimegyünk az udvarra kicsit levegőzni mert meleg van, na mondjuk ez -10 fokban nem hangzik túl őszintén... Jön velünk a háziúr is ő is süteményekkel felpakolva. A sütemény édes, száraz, tehát kb olyan mint a cukrozott kutyaszar.
Szóval kinn állunk 3-an, egymásranézünk, bólintás és fütty az állatseregletnek...
Azok megjelennek mi meg elkezdjük nekik szórni a süteményt. Na ezért haragszanak ránk... Ők sem eszik meg :D legutóbb az a rohadt kutya úgy morgott rám amikor látta hogy sütivel megyek ki mint Győzike a csúszómászokra. De aztán végülis megoldottuk, mert lefogtuk és megetettük vele...
Vissza a konyhába... Ekkor jön az elkerülhetetlen, megkérdezik ízlett-e? Ha azt mondod igen akkor adnak még, ha azt mondod nem akkor örök harag.
Erre én kitaláltam hogy azt mondom, "Olyan jó volt mint tavaly!" amiben van is valami mert le merem fogadni hogy évek óta ugyanazt a pár süteményt teszik ki elénk...
Ezek után szoktunk menni nagybátyámékhoz. Van saját házuk de ők az anyósáéknál tanyáznak rendszeresen. A nő szintén olyan mint Jabba, csak érteni mit mondd. Nagy vörös fej, csapkodó nyelv... szóval a hangulat megvan. Szóhoz nem jutunk, a süteményből rutinosan nem kéreünk. Ilyenkor mi már reggeliztünk, ebédeltünk, uzsonnáztunk, vacsoráztunk de azért egy kis szeszre ha van rámozdulnánk... Nagybátyám ilyenkor fintorog és alőszed egy kanna tablettás fehérbort amire azt mondja hogy aszú és 4 puttonyos, de szerintem csak a puttony stimmel mert csak abban bírta elhozni a sarki kimérésből. Apámmal egymásranézünk és versengünk hogy ki tudja kimondani előbb hogy én vezetek hazafelé. Általában én nyerek, de volt hogy nekem kellett inni... Ha ittatok már ilyen hugy ízű, benzinszagú, áporodott akármit akkor el tudjátok képzelni milyen arcot vágtam. És igen, itt is megkérdezik hogy ízlik? Hát igen olyan telt az aromája...
Majd a jósitenhez imádkozok hogy ne kerüljek kórházba meg tényleg nem is vagyok rossz emebr ne vigyen el az ördög... Ami még pluszban opció hogy adni akarnak otthonra is belőle, ha meg nem is isszuk jó lesz a pörköltbe jelszóval. Azzz, jó lesz bele... max akkor jó ha a hipó már nem szedi le a vízkövet. Ezt odadurrantod egyből vége...
Hát így látogatunk mi rokont...