Mint már feltünt a mai nap nem született annyi írás, mint azt már megszokni lehetett. Sajnos ennek az az oka, hogy Balázs is és szerénytelen személyem is nyakig ül a munkának nevezett szarban. Szomorú tény sajnos, de legalább egy-egy plecsnit kiérdemlünk és majd szól nekünk a csasztuska emellett pedig büszkék lehetünk magunkra, hogy (le)építjük a gazdaságot...

Szorgos népünk győzni fog és nem is áll szándékunkban elhanyagolni a blogot, de nehéz a zsidó hómunkások sorsa a sivatagban, de álljuk a sarat.