Már megint azok a rohad karácsonyi dekorációk! Komolyan mondom megőrjítenek. Nem csak hogy a legtöbb undorítóan néz ki és a karácsonyi hangulatból maximum a halálrazabálás utáni émelygést juttatja eszembe, de még sokszor el is várják hogy jópofát vágjunk hozzá és örüljünk neki.
Mint már említettem a kolléganő rendesen kiakasztott azzal, hogy milyen dísz is kell az irodaajtómra, de pénteken még a főnök is ezen pörgött. Mondtam neki, hogy majd legfeljebb karácsony előtt egy héttel kirakom, hagy örüljön mindenki.
Amúgy is József mindent bevallott.
Alapvetően nincs bajom a karácsony szellemével, mert miért lenne. Szép ünnep, ajándékozzuk meg szeretteinket, szeressük egymást, miegymást és egysmást. Azonban van egy pár bökkenő. Ma a belvároson baktattam keresztül, ahol a rengeteg utcai árustól, utcazenésztől, borozó és fogyasztó tömegtől alig lehetett közlekedni. Valahol olyan álszent és hamis volt a légkör, mint az a tangóharmónikaszó, amelyik valamelyik padról áradt. Vannak óriási éneklő mikulások, akik erős akcentussál nyomják a jingle balls bells-t. Az ilyeneket olyan szivesen lerugdalnám. De most őszintén, nézz magadba és nem fogalmazódik meg benned az, hogy megszüntesd a kontinuitást a tagjai között, ahogy riszálja magát????
A másik nagyon szeretett dolog, hogy mindenhonnan vigyorog a képünkbe, hogy szeressük egymást, legalább karácsonykor és van hogy egymást tiporják az emberek a boltban. Mindenki felkap egy álszent vigyort és aztán ugyanolyan mint egész évben. Na nem baj jön a karácsony és szeressük egymást...