Szóval lehet hogy tudjátok páran hogy a hétvégén volt a Múzeumok éjszakája. Jelentem mi is voltunk és állati volt. Rövid kronológia következik:
Idesanyám kezembe nyom némi pénzt ennivalóra mondván hogy egyetek a városban valamit, mert mi elmegyünk múzeumba. Mondom okés, mi is oda megyünk. Aztán találkoztam László barátommal és kedves nejével Monával. Akik megörvendeztetek egy jó hírrel, és mivel nem vagyok kárörvendő nem röhögtem egy egyáltalán nem kedves parasztlány megható történetén...
Szóval mivel éhesek voltunk elmentünk enni a Mekkdonácba. Finoman jelzem hogy 3 éve nem voltam, azelőtt meg 10. De pusztán csak azért mert nem szeretek műanyagot enni. Bementünk és kértünk 4 hepi mílt. Kaptunk játékokat is, az enyémet asszony két pillanat alatt el akarta kobozni mivel egy pókemberfej volt ami korongokat lő ki. Úgyhogy kénytelen voltam mindenkit lelőni... Megettük a hamburgereket amik nagyon laktatóak voltak, kb akkora volt mint a fél tenyerem.
Szó szót követett és elindultunk a múzeumba is. Amikor odaértünk nagyon morcosan néztek rám mivel kifejtettem hogy szerintem bele tudok lőni a pókemberrel az antik vázába. Megjegyzem szerintem a kelták is csak erre használhatták. Csak akkor keltamenes fejjel lövöldöztek. Aztán hozzányúltam egy bronz kardhoz, mert ezt nálun klehet, de félve ám mint hülyegyerek a pinához. Akkora volt a kard mint az alkarom és volt vagy 6 kiló. Na mondom... inkább a pókemberfej. Lehet hogy nem halálos de könnyű. Csendes gyilkos. Aztán Laci és Mona leszakadtak tőlünk. Asszony épp háttal állt amikor odakeveredtem egy bábu elé amin katonaruha volt meg szemüveg. Gondoltam rálehelek a szemüvegre és írok valamit rá... Amikor ráleheltem megmozdult... kiderült hogy egy elő hapsi volt. Még szerencse hogy volt a számban rágó. De ahogy elnéztem más is azt hitte hogy bábú, emrt ilyen smárolási távra álltak meg tőle az öreg nénik. Gondoltam hogyha lehet szuvenírbe szopóprotkót venni akkor szerzek hirtelen egyet nekik...
De aztán kiértünk és csavarogtunk egyet a kőtárban. (odaálltunk egy túristacsoporthoz mintha hozzájuk tartoznánk és voila... ingyenes idegenvezetés) Biztos ami biztos jó előre álltunk hogy senki ne merjen semmit szóvátenni.