Na most jön az a sztori amikor vettük fel a demónkat. Ezis megér pár misét szóval olvassátok és okuljatok.
Ádám barátommal vonatra pattantunk kezünkben jólszituált alkohollal meg a gitárommal. Tudtuk hogy ez a harc lesz a végső, vagy felvesszük a demót vagy belehalunk. Ő "énekel" én meg gitározok, de ott még tartunk szóval csak iszunk a vonaton. Óváron leszállunk, egyből át a restibe Ádám bevág egy kávét én meg egy sert. Atesz jön értünk a Véderrel (tizenegynéhány éves alfa ami hörög mint Dart Véder) Beszállunk, a banda többi része már benn szorong = Vivi meg Szili égnek álló hajjal arcukra fagyott sikollyal. A finomkötöttig lévő 4-5 km-es utat 2 perc alatt tettük meg és közben nem veszélyeztettük csak 8 biciklis, 3 autós és egy kis béja életét. De a lényeg hogy mi élünk, más nem számít.
Geri ekkor már vár minket idegesen Mokussal karöltve és kérdezik hol voltunk ilyen sokáig. Jön a gépies válasz: ittunk. Mivel a többiek elkezdtek pakolni, mi erős vágyat éreztünk arra hogy további halálos csapásokat mérjünk a májunkra úgyhogy elmentünk borért.
Közben összekínlódták a száítógépet hogy fel lehessen venni a demót.
Amire visszaérünk már belőtték a dobot és Geri játsza fel a témát. Úgy 5x-re sikerül is, pedig nem is ivott. A mi állapotunk ekkor már kritikus, Mokusst hozzászigszalagozzuk az ajtóhoz, és amikor kinyitják ő is fordul vele.
Aztán hogy ne nagyon rohangáljon a székhez is odaragasztjuk, meg bele a kezébe a laposüveget. Senki nem érti hogy miért, de még két hétig ha valaki nekidőlt az ajtónak valamiért odaragadt.
Ezek után jöttek a hangszerek sávjainak felvételei. Kezdte a basszus, Szili elsőre feltol mindent, mi is egy üveg bort. Aztán jött Atesz a gitárral. De persze ezt már úgy hogy 2 centire gugol a géptől és roskadva gitározik mert nincs elég hosszú kábel hogy székre üljünk...
És eljött az egyik tetőpont. Azaz én. Kezembe a gitárt meg a szeszt, bebattyogtam... Na mondom akkor toljuk. Hihetetlen de elsőre sikerült. Kinntről érces röhögések jönnek, mert Didit is a székre ragasztották. No sebaj... Ezek után jöttek az énektémák. Ádámkának már erősen nem volt fogalma mi merre hány méter, felovlasta a szöveget a papírról hörögve aztán ittunk tovább :D És ez még csak az első szám volt...
A második keservesebb lett mert közben ugye nem pihentünk hanem felderítettük mi van az üveg alján, meg a finomkötött lezárt részein. A lezárt részeken volt vécécsésze, klubbszoba meg miegymás. Na mi felbuzdulva összeköltöztettük a kettőt. Meg még azt hiszem bújócskáztunk is egyet mert azt úgy kell... A többi már erősen homály, de most kaptok pár kéet is a dologról :D
Egyébként az egyik szám fenn van jutúbon :P de csak elszántaknak ajánlom hogy megkeressék :D a címe Még azt mondják.

Itt látható amint erősen felkészülve megérkeztünk a boltból.

Ádámka elhozta a barátnőjét is akit büszkén mutat be a társaságnak.

Itt még nem sejtettük hogy blogot fogunk írni. Igazából tudtuk, csak nem sejtettük.

Még Gizike a titkárnő is beugrott körülnézni. Hát nem szexi? :D