Aki olvasta az erdélyi túrámról a beszámolót, rájöhetett hogy nem tudok táncolni, kivéve ha annyi esze van mint nekem idomított fókám. (nincs olyanom sajnos) A lényeg a lényegtelenségben hogy beíratkoztunk kedves párommal egy társastánc tanfolyamra. Gondoltam hogy lyesssz jól fog ez még jönni a saját esküvőnkre a nyárra, meg esetleg ha valaki kérdezi az utcán hogy esetleg tudok e táncolni akkor mondhatom hogy igen.
Egy kollégám volt a stúdióban a helyi fredaszter azaz az okító. Mondta hogy készüljünk fel, vigyünk kényelmes cipőt meg neki egy sört és akkor külön segít mert nem fog menni. Rám nézett és tudta. Van szeme hozzá nah...
Első alkalommal nem vittük túlzásba, szembe kellett állni a párunkkal és nézni. Na abban speciel nagyon jó vagyok, nézni nagyon tudok. Utána felkérni egy táncra szépen udvariasan. Még ez is megvolt, csak akkor lepődtem meg amikor nemet mondott a táncra.Mint kiderült csak szórakozott de addigra már felkérte már más. Visszautasítani meg nem lehetett úgyhogy egy 50es lábú csávóval táncolt. Azt hittem én vagyok a legbénább táncos a földön, de nem. Szegény srác mintha téglát pakolt volna és ezt a 8 alkalom alatt nem sikerült kinőnie. 
A másik amit baromira nem sikerült felfognom hogy egy TÁRSASTÁNC tanfolyamra minek megy valaki egyedül????
Még a nevében is benne van hogy TÁRSAS bakker. Először azt hittem hogy valami homályos emlék a nagyszülők történeteiből hogy ők ott találkoztak a papával a mamával és egymásba szerettek. Na itt ilyen nem volt, de mint kiderült ők tényleg ezért jöttek. Volt vagy 10 manus aki így egyedül jött, párban táncolni és persze közben hihetetlenül okosak voltak. Nem azt mondom hogy legszívesebben lecsaptam volna őket szívlapáttal de valami olyasmi. Úgyhogy amint belemelegedtünk volna a párjainkkal a táncba, megjelent egy ilyen csávó és lekérte a leányzót. Lehet hogy ő nem fog megtanulni táncolni meg nem ér nőhöz sokat, de akkor mi se alapon.
A végeredmény hogy a táncok közül megmaradt a két féle keringő, azóta is úgy közlekedünk a lakásban és ahol csak tudunk, meg a csa csa csa, amiről viszonylag biztos vagyok hogy nem fogom soha az életben táncolni.