Fontos sarokköve a létezésünknek amit a társadalom tagjai nem dobálnak kockacukorként egymásnak. Igen a köszönésről van szó kedves vendég. Ugye milyen dühítő ha ráköszönsz valakire akit ismersz, szembejön veled és baszik visszaköszönni? Vagy bemész a boltba az összes jó modorodat összeszedve kinyitod a csepp kis szád és megszólalsz: Jó napot kívánok vagy valami hasonlót, erre a pénztárosnéni sajtszagú lábából felszívja az erőt és a hetyke kis bajszán keresztül feléd küld egy böfögést. 
Szerintem kikopott belőlünk az illem mint Hannibal Lecterből a vegetáriánizmus. De semmi gond a felelősök már kézre kerültek, valamint azok is kézre kerültek akik a felelősöket kézre kerítették mert rövid kézitusa közben azt találták mondani hogy: "akurvapic..."
Szóval köszönjünk egymásnak mert így illik, vagy mert az illető rossz néven veszi hogy átnézünk rajta és szájon vág.