Séta Mókással

 2013.09.08. 11:41

Már többször említettem Mókás márkájú és nevű ebemet, akit a menhelyről hoztunk el. Azóta már eltelt pár nappal több mint egy év. Mókás beilleszkedett, sokat tanult és fingott meg horkolt álmában ja és rángatózott is. Persze a gázokat szigorúan ebéd közben engedte útjára miután helyet foglalt az asztal alatt. Ezek után ki volt az tekintettel kitekintgetett de hála égnek értette a szót és elsunnyogott. 
De persze megtaláltuk a felemelő részét az esti alvásprogramjának. Nem ritkán ébredünk arra hogy horkol. Először azt hittük valaki fűrésszel akar magának az ajtón lukat csinálni. Na mondjuk ha ez sikerült volna neki akkor hiába van ott a kutya mert csak hanyatt veti magát és várja a simogatást, még akkor is ha a Texasi Láncfűrészes jön, Hitlerrel, Sztálinnal meg Csonka Andrással. Szóval elvesztem a mondanivalómban... Miután lementem megnézni mi a helyzet, láttam ám hogy a kutya alszik és horkol mint a rohadtélet. Háton fekve, farokcsóválva és néha ugatva. Erről spec nem sikerült leszoktatni pedig voltak törekvések.
Hosszú ideig nem láttuk egymást Mókással a nyáron, a kötelesség elszólított Kecskemétre, Veszprémbe és Lengyelországba, ezenkívül meg is nősültem. Ennek következménye volt hogy ma amikor elvittem sétálni, baromira nem én voltam a főnök és ismét a levegőben lobogó lábbal közlekedtünk a kocsik közt. De ebben is volt jó mert ugye szeretem a sebességet, meg hát hamar fel is ébredtem a hideg felsőbb légáramlatok hatására. Nem volt veszélyes sem, csak 3 Airbust sodortunk el majdnem. De hát élünk, és amikor Mókás elfáradt és lassított, jött az én bosszúm. Gondoltam magamban hogy na te kis mocsok most megfuttatlak meglátjuk ki a góré... Aha, és ez pont így történt. Ez a cseppet sem áramvonalas kutya miután lekapcsoltam a pórázról úgy eltűzött hogy nem is láttam merre rohan. Azt hittem hívni kell a pápát hogy misézzen érte, aztán majd a Jóisten hazavezényli valahogy, de a Mindenhatónak más volt a terve. Amikor már fél órája kerestük egymást, akkor kegyeskedett tőlem 3 méterre a nyakig érő fűből kidugni a fejét. Már nem a Főnök, hanem Mókás. Bűnbánó pofát öltött és megnyalta a kezem. Aztán elhevert a hátára és várta a simit hogy milyen ügyes volt. Végül is... Akkor már nem haragudtam, meg volt a kutya az asszony életben hagy, a többi csak részletkérdés.

Címkék: vélemény ajánló beszámoló helyzetjelentés töprengés fájdalmas agyhugykő bazsi mesél

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása