Az én lelkem egy kis virágoskert, amibe az élet egy büdösnagy 43-as bakanccsal, lágyan mint a tavaszi szellő, beletapodott. De van ám VR szemüveg nélkül látható virágoskertem is. Jó sok virágot ültettünk bele, aztán szépen ki is hajtott jó sok gaz. De ugye ahhoz hogy felismerjük hogy gazról van szó, nem árt tisztában lenni a biológiával sem. Legalább azon a szinten hogy melyik az állat és melyik a növény. Pl kettő hétig hiába öntöztem egy tücsköt amire kiderült hogy mi az.
Szóval öntözzük a növényeket azon az alapon hogy melyik néz ki ehetőnek, melyik nem. Feleségem azt mondat ez nem jó ötlet, mert ha megnő pl a kőtörőfű, azt akkor sem esszük meg. Fűszernek sem. De ha azt mondta volna hogy "igen", én azt is elhiszem készséggel. Városi gyerek vagyok, állatból csak a panel élősködőket láttam, növényből meg főleg a penészt a sajt oldalán.
De nem szokásom feladni, nekiültem gazolni. Hosszas guglizás után nagyjából kitaláltam mit kell kitépni. Hát... lehet a porcsin miattam nem hajt már ki. Van egy ilyen növény igen...
Mondták amúgy azt is hogy a tápoldatozás segít. Fél üveg tápoldatot küldtem el oda ahol a földbe beleoktrojált magokat sejtettem. Tévedtem majd egy métert, szóval a puszta földre folyattam.
Virágaink vannak, megtanultuk a leckét. Műanyagok. És hogy mi lett a sorsa a tápoldatos földnek? Azóta világít a sötétben, valamint kinőtt a parlagfű ami akkora lett hogy kihúzni nem tudtam és ha arra járok rám is kiabál meg megnyalja a lábam. Szóval elneveztem Csömbéknek. Őrzi a házat...
Ne kertészkedj ha nem tudsz. Nem lesz belőled Bálint gazda.
