Utólért az unalom minket családi szinten, ezért a már meglévő gyermekünk mellé szereztünk egy másikat. Amikor megkérdezték milyen nemű, már nem fáradtam azzal hogy rámutassak a kék ruhára, csak annyit mondtam hogy majd eldönti. A fiú mellett döntött, mondjuk azóta robot-dínó-cápa-mancsőrjárat lett belőle. 
Valamint ha már egyszer még egy gyerek, akkor csak hogy tényleg ne legyen unalmas az élet, miért is ne építkezhetnénk?
Úgyhogy gaz burzsuj pofámat egye a radai rosseb, de vettünk egy kis telkecskét (aki elkezdte keresni ezt a kecskefajt, az ne is olvasson tovább, el fogjuk veszíteni mint Napoleon a gyerekkori koponyáját). A kivitelezőt is megtaláltuk, kedves, nyugodt, mosolygós, maffiózó kinézetű ember volt. 
Elmentünk hát együtt ügyvédhez az adás-vétel papírozásához. Vittük kis vagyonunkat, amit otthon vagy 7x átszámoltam, bezacskóztam, táskába tettem, őrző-védő céget fogadtam hozzá. Már a számolásnál tartunk, amikor én a végére értem (viszonylag gyorsan meg tudtam számolni az egy azaz 1 db telket), ő csendben megjegyzi (fiktív összegek jönnek) ez csak 4 millió, 1 millió jmf-el kevesebb.
Az életem filmje lepergett előttem, mondom olyan nincs hogy a vákuumban felszívódott egy millió, vagy ellopták volna a zsebemből és akkor mégsem én fogdoztam a tökömet hanem egy zsebtolvaj??? Mindenesetre pont ott vakart(am) meg ahol viszketett.
Rám jött a sikítófrász, elkértem a pénzt és átszámoltam. És örömmel mondhatom hogy nem én rontottam el a dolgot. egy huncut millió hozzátapadt egy másik huncut millióhoz. Ez vezetett a félreértéshez. Közben feleségem majdnem megszült rémületében én egy slukkra elküldtem egy doboz öngyújtót és még beköltözéskor is remegtem hogy mikor csengetnek be a hiányzó pénzért. Mást nem tudtam volna adni nekik pénz helyett, el kellett volna vinniük az egyik falat, vagy a vesémet. Amelyik többet ér.

És ez még csak a telek megvétele volt, a többi már tragikomédia, börleszkes pornós beütéssel.