Jöttök a pályán, aztán Kecskemét után nem mentek jobbra, hanem majd az után balra és itt vagytok nálunk!

Ez egy teljesen valid útbaigazítás Csengelére mint kiderült, ha Győrből megy az ember. Az úton átéltünk iszonyatot, rettegést, örömet, megkönnyebbülést, bánatot. Bánatot és iszonyatot hogy barátunk anyukája így hagyta maga mögött a világot.

Rettegést Pest környékén éreztünk amikor a sofőrünk sima szemüvegről napszemüvegre váltott. Onnan kezdve egy Steve Wonderbe oltott Senna kecsességével haladtunk. Így hát jó volt megkönnyebbülni Csengelén egy kávé mellett, bár lábaink remegtek mint kislány a zongoránál. 

Szóval viccen kívül, balra fordultunk és ott voltunk. A kávézóban ülve, kedves kis barátunk aki annyira városi hogy a településen ahonnan származik van egy igazi !!!!!panelház!!!!! is, egyszer csak felpattant és az ablakhoz rohant. Azt hittük kitört a nemek közötti egyenlőtlenség és alig bírtuk a szavakat kihúzni belőle. Remegve annyit mondott: "boci". Megrázóbb volt ez a tömör vallomásba oltott szó ami elkendőzi korunk népbetegségét, mint a nürnbergi per. Most látott ilyen közelről először bocit! 

A pultoslány gyorsan hátat fordított hogy ne lássuk amint sír, megrázta őt is a dolog a hiroshimai atombomba erejével. Vagy csak nem akarta hogy lássuk ahogy röhög. Én a pult fölé szerelt tükör miatt a másodikra tippelek.

Hazafelé viszont egyikőnkből előbújt az érzelmes meg nem értett művész.:

- Amúgy én festek.

- Előrajzolod?

- Azt csak a buzik rajzolják elő.

- De remélem ecsetet azért használsz...

- Csak a buzik használnak ecsetet.

- Hallod nekem kell egy a festményedből...

(3 év elteltével hozta, azóta sem tudja senki mit ábrázol)