A gyerekekkel sokszor játszunk mindenfélét. Az csak egy dolog hogy mindkettő elver nyuszis társasban mint jég a parasztot... De még csak oda sem figyelnek igazán, én meg koncentrációm koncentrátumát adom a dologba. Nem értem egyszerűen azt sem hogy a Ki nevet a végénben ami annyi taktikát igényel mint a homokozás, miért tudják mindig az én bábúimat kiütni. Aztán dobnak egy tripla hatost és nyernek.

Egyedül a Fekete Péterben, ami mellesleg egy szerencsejátékipari szétkent kula, tudok nyerni mert szerintük az nyer akinél a Fekete Péter marad. 

Ezek után jön a méla fél óra, csendespihenő amit ordítva tölt mindenki és zokogva. A szoba mind a négy sarka foglalt, mindenhol zokog valaki.  Ha ezzel is végeztünk, néha kocsival megyünk valamerre. Ekkor a gyermekeim kérdeznek. A "miért?" ördögi köre egy dolog. Azzal meg Lehet őket zavarni, ha visszakérdez az ember hogy "miért?". És itt jön a mazsola és az eper a kérdések csokimázára:

"Apa, mit látok?" 

Nehéz elmagyarázni hogy mögöttem ültök, azt sem tudom nyitva van-e a szemetek éppen... Igen, egy alkalommal 10 percet barkóbáztunk hogy mit láthatott, amire kiderült: csukva van a szeme. Itt éreztem úgy hogy, ez igen gyermekeim. A pont a tiétek ezúttal, de visszavágok mint a Birodalom!