Mikszáth nem is tévedett annyit amikor papírra vetette gondolatait erről a népcsoportról (palóc vagyok én is). Nekik mindig kell hogy fájjon valami (mondom hogy palóc vagyok), ha más nem hogy a Mari nyugdíja miért több, biztos azért mert annó a párt és a TSz elnök... Állj, állj! Nem tévelyedünk el, hírhedten vallásos, békeszerető népek vagyunk (kivétel én). A papot is csak emberbaráti szeretetből hagyták a szobájukban aludni. Aztán Misâ meg nézett hogy kire hasonlít ez a gyerek... Állj, állj megint! Nincs rosszindulatúskodás, főleg nem az ember atyafiai között!

Kanyarodjunk is el egy kicsit nagymamám felé. Ő a palóc nagymama mintapéldája. Hozzá még nem kell navajo kódfejtő, ellenben a szüleihez... Szóval meghívtam a mamát magunkhoz, nézze meg â új lâkâóst. 

El is jött, ölelném megfele, erre a mama:

Ájj ájj fiám, há szákállod ván. És jáó húsban vagy é 

Hirtelen mosolyszünet, kések állnak meg a levegőben csillogva. 

Sárga a fál. Ááá, ki látott mán ilyet...

Gondoltam magamban hogy a nővéred rohadáslila milkatehén színű háza amit 8 km-re a falutól mindenki lát, pedig erdő takarja... Az aztán príma ehhez a napraforgósárgához mérten...

Nekiültünk vacsorázni, végigdícsérte a menüt, dagadt a mellem hogy igen végre eljött az én időm, büszkén, mégis hetykén megjegyeztem hogy ezt én a két kezemmel (vállon veregettem és megöleltem magam) csináltam mama!

Mondjuk sótalan 

Úgyhogy feladtam. Nincs vendégség. Senkinek. Főz otthon mindenki, megeszi, aztán örül magának és még csak elköszönni sem kell.