Ezt a remeket a lányom kapta egy valamilyen alkalomra, ami nem rémlik túl tisztán. Örültem nagyon hogy nem villogó, csillogó, zenélő tűzrevaló megfogalmazhatatlan állagú valamivel lett gazdagabb. A játékszabályok pofon egyszerűek, még én is meg tudtam tanulni, pedig bizonyítottan nem tudok társasjátékul. Adott 2 nyuszicsapat akik a keresztségben a laposfülűek és az állófülűek neveket kapták. Borsót és répát kell gyűjteniük és az nyer aki a leghamarabb összegyűjti a 3 borsót, a 3 répát és 3 nyuszija eszi valamelyiket.

Először még nem nagyon érdekelte őket a játék, de aztán szépen lassan rákaptak. Az első pár kört még megnyertem mert én őriztem a játékszabályt, de aztán levertek benne mint vak a poharat. Az igazán bosszantó ebben hogy mindezt úgy teszik hogy oda sem figyelnek. Közben kisautót tologatnak, megy a mese a háttérben és győznek. Én pedig végig izgulom hogy már csak 1 nyuszimnak kell borsót ennie és egy répát kell húznom. A gyerek énekli a Bogyó és Babócát, szólok hogy húzzon egy lapot és instant nyer. Gondoltam kibaszok én a rendszerrel, nem hiába vagyok firnyákos és felnőtt! Ahogy nem figyelt kicseréltem a két játékkorongot ahol gyűjtjük a répákat és a borsókat. 
Szólok újra hogy Te jössz! Közben befelé izzadok, pereg életem kamaradrámája és hirtelen áttér vígjátékba amikor a gyerek oda se nézve húz egyet és nyer.

Szóval gyűlöllek nyuszis társas és a gyerekeim azért nyernek mert hagyom őket!!!!!!!