Ez a poszt megint a kevéssé gyakorlott szülőknek szól, de a többiek is megszívlelhetik... Én mint az apák gyöngye mindenkit félrenyomtam az útból és tohantam akkor még egyetlen csemetém ellátát elősegíteni. Magyarul: ő bekakált, nevetett, büdös volt és csak én értem rá. Lebirkóztam mint annak a rendje, de azért örültem hogy a védőnő meg a feleségem és egyáltalán senki nem látta. Pelenka eltávolítva, finom undorral és elismeréssel az arcomon, mert hát nekem sem megy az ilyen minden nap...
Szóval a pelenka eltávolítva, megsemmisítésre továbbadva a Spanyol inkvizíciónak... Mindenki örül, nincs sírás. Gyerek lerak, büszkeség ON. I MADE. Az alkotó megpihen.
Eltelt nagyjából 10 perc és ordas kullantás szagot éreztem. És nem én voltam, nem a gyerek és nem is a feleségem.
Elkezdtem nyomozni, egy Sherlock Holmesba oltott Rex felügyelő lettem. Nem raktam a kuka mellé, a gyerek sem maradt olyan, nem értem... A szag meg csak jött. Mondom kinyitom az ablakot mert meghalódunk kínok kínjai között.
Félrehúztam a függönyt és egy fél ökölnyi kulesz ott vigyorgott. Megnéztem, a függöny nem lett olyan, én nem kentem oda, a gyerek meg nem éri fel. -> Bejött egy kismadár félrehúzta a függönyt, odaszart, kiengedte magát és elrepült.
