A nyelvismeret nagy hatalom, ez vitán felül áll. Na nem az a nyelv ami a szánkban van... Bár azt sem árthat ismerni...
Gyakran gondolok azokra a turistákra akik tőlem kértek útbaigazítást. Hol lehetnek most, kijutottak már az országból? 

Először csak németül zavartam össze mindenkit, aztán angolul és olaszul. A legjobb amikor mosolyogva bólogatsz és kitalált szavakkal megtűzdeled a mondandódat. Az angolok nagyon nagyon meg tudnak lepődni egy 

Yesn't 

Vagy

Yes of no

Hallatán. Megéri kipróbálni. Annyira lefagynak hogy ki se javítanak. Ezzel szemben a német egyből kap a lehetőségen...

Was haben Sie gesagt? Ich habe keine Lederhose. (Mit mondott? Nincs bőrnadrágom) Mein Opa hat nichts zu tun mit Waffen SS... (a nagyapámnak nincsen köze a villanyszerelőkhöz)

De a legjobb, az olasz. Mondani kell vele együtt egyes szavakat dallamosan, hangosan és mutogatni. Az expert felhasználók pedig:

É scuzi a tutti babarabubi!

Che?

Bibiribaba. Trapattoni, bolognese avanti.

Itt kell az embert vállon veregetni és közölni hogy nerozumiem és elégedetten magyarul mondani, lassan szótagolva, hogy

Ar-ra me-nnyé, ott egy Ko-sút szo-bor!

Ezzel együtt úgy gondolom, siralmas a magyar nyelvoktatás. Nem velük hanem a tevékenységük ellenére tanultam meg közép-felső-közép fokon ezeket a nyelveket. De nem csak a miénk ám... Az olasz is megér egy misét. Elkezd angolul beszélni, a második szó után jön egy olasz szó és a mutogatás...