Igen, ebből is van pár darab, mindenféle méretben és színben. Unatkoztam na... Bár aki a közelemben tartózkodik egy ilyen vizsgázásom alkalmával, nem a feszültségtől sírja el magát. Nem vagyok egyszerű eset azt hiszem.

Katonai alap angollal is fel vagyok vértezve mint, mint románok a rántotthús ellen. Tudni kell hogy ezen a fajta vizsgán a sikerek aránya csöppecske akár a lányok kukija. Nekem pont meg lett, igaz kiderült hogy angolul tudok, de a katonai szavakat annyira nem ismerem. Hiába magyaráztam hogy a COD-ban így mondják... Nem hatott meg senkit. Hozzám hasonló sikerei egy kollégámnak voltak aki az ohio-i ébenfekete színű Johnny-nak magyarázta egy pálinkával a kezében:

- Grendfádör pálinka, áj kát!
- That's great man... 

Szóval barátom új barátja valszeg értette hogy ez a marha a nagyapjából csinált pálinkát és még büszke is rá, sőt mutatja hogy verte fejen baltával. 

Aztán van ám egy angol Középfokú nyelvvizsgám is... Nagy boldogan megyek írásbelizni, amikor észrevettem, hogy mindenkinél könyvek vannak... Megijedtem hogy lemaradtam valamiről, nálam nem volt könyv. Egy kedves fiatal hölgytől megkérdeztem hogy miért van ez így. Két dolog derült ki:

De nem vagyok izgulós fajta, hazarohantam szüleimhez egyért. Mázlimra az angol magyart vettem magamhoz és még időre oda is értem. Rögtön jött is egy szó ami bármi lehetett. Felcsapom a szótárt, nézem benne, érzem én vagyok az élet császára + a Kárpátok géniusza... Aztán egy valag lepréselt levél borul ki belőle. Mondtam hogy én így írok levelet...
Aztán a szóbeli is küzdelmes volt ám... megyek be ide is, hogy majd én leiskolázok mindenkit. Azzal nem számoltam hogy az életben vannak pillanatok amik kiemelkedőek a többi közül, példát mutatnak a többieknek, a pórnép fölé emelnek és már éreztem is hogy elemelkedek a földtől, lábaim a levegőben, érzem a fuvallatokat, madarak dalolnak, majd egy olyan büdös nagy pofáraesést nyomtam a szőnyegben, hogy mindenkibe belefagyott és kristályosodott a kaki. Majd röhögve megkérdezték élek e... 

Van ám nekem egy felsőfokú nyelvvizsgám is ám. Ezt annyira minimalistára vettem hogy már-már bátorság így odamenni. Szótárt már megszokásból nem vittem, se tollat, úgyhogy az első pár sort körömmel karcoltam és belesírtam hogy legyen valami piszok legalább tinta helyett a papíron. Jött a szóbeli, bemegyek... Izgulok, az izgalom miatt nem ittam már vagy... nem is ittam ma még. A szőnyeget jól megnézem és szemmel verem, közben nevetve mondja a vizsgáztató hogy most vigyázzak (csak elértem hogy a nevem ne merüljön feledésbe...), helyet foglalok és lezajlik az első párbeszéd:

- Please sit down! (megkértek hogy üljek le)
- Thnk y... (éreztem hogy baj lesz)
- Everything is okay? (minden rendben?)
- nnnynnnhhhhh wkkkkrrr

Igen... a nyelvem a szárazságtól a szájpadlásomhoz ragadt. Egy mikron csepp víz nem volt a számban. A szemem gúvadt ahogy meg akartam szólalni... A kezeimmel már olaszul mutogattam hogy adjanak egy pohár vizet vagy a "nice to meet you"-ig nem fogunk eljutni. Aztán megkönyörültek rajtam és megígértem hogy nem megyek többet hozzájuk vizsgázni. 

Tanulságképp elméláztam azon... ha nem akarok nyelveket tanulni, nem égetem magam szarrá, egészen porzó, fekete kakává.