Nem vagyok rá allergiás hála égnek, de gondolok embertársaimra akik azok, úgyhogy nekiálltam a nagy esők után gyökerestől kitépni őket. Meg a pénzbeli dícséret sem utolsó amit kiosztanak ha nem szedi ki az ember...
Nekiálltam egyesével kihúzogattam a szárakat és az járt a fejemben hogy rohadjon meg a szárazság amikor a fű kiég, megsárgul ás ez a fasszopó semmirevaló gaz kinő a helyén, pusztuljak meg ha mégegyszer locsolok bármit is, a fű nem nő, mint említettem kiég, a paradicsom nem pirosodik. Csak ez az egyetlen meg a haverjai amik úgy érzik hogy köszi báttya én jól vagyok, permetezni mikor akarsz?
Hát most gecó, most HÁHÁÁHÁHÁÁÁÁÁÁ telibefújtam mindet. Amire ők annyit reagáltak hogy, köszi, most kicsit pihizünk aztán meglátjuk.
Hát megláttuk... olyan boldog voltam mint Dzsugasvili amikor rátalált a Sztálin művésznévre, amikor láttam a kornyadozó gazokat. Gondoltam kap egy napot és kiszedem. Vártam hogy elteljen a nap, egész este a tenyeremet dörzsöltem, aztán meg rárántottam milyen jó, végre én győztem...
Másnap kimegyek, mi az első ami fogad? Parlagfűmező integet felém hogy "Szia Uram, már jobban vagyunk, PEZcukit kérsz?"
Nem, nem kértem... Rohadjon meg minden, lebetonozom az egészet.