Nem lesz szó majompéniszekről igazából, de még csak kép sem lesz róla. 

Hazudtam. És jól esett. Nektek is? 

Szóval gondolkodjunk progresszív, módon! A mai fiatalságot mivel tudnánk rávenni az olvasásra? Írjunk nekik szóló történeteket? Vagy talán kérdezzük meg miről olvasnának szívesen? Mondjuk ezekről engem sem kérdeztek meg, odadobták Jókait hogy nesze olvasd el a Zöldszínű henger fiait, holnap olvasónaplóleadás, év végi jegyet kapsz rá és ha nem lesz jó a feleleted belőle, megdobállak ürülékkel. Én meg álltam ott hogy:

- De hát a betűket sem ismerem, ebben meg képek sincsenek és még csak most megyek elsőbe...
- AZ NEM KIFOGÁS!!! Neked semmit nem jelent Jókai szenvedése, azt hiszed élvezte ezt megírni? 
- Elég ha lerajzolom a főszereplőt?
- Hogyne, a kedvencem Leonardo DiCaprio, olyan szépen festette meg a Mona Lisát a Titanicon! Ezt várom el.
-...hogy rohadj meg...

Szóval kaptam egy vérszegény hármast és azóta még csak a Jókai utcába sem voltam hajlandó bemenni, valamint a Jókai bablevest is egye meg az aki akarja. 
Nem az iskolarendszeren múlt hogy megszerettem olvasni...
Ezt belátta egy londoni könyvtár is, hogy nem mehet tovább ezen a módon. A tettek mezejére léptek mint román kamionos a gázra és meghívtak egy kosztümös illetőt az olvasást népszerűsíteni. De ha nem nézel utána kit hívsz meg, könnyen érkezhet egy majomnak öltözött valaki, szivárványszín szőrrel, virító seggel és egy lógó műpénisszel a lába között. De ugye ilyen nem lehet? Ez annyira abszurd minthogy fasírtos szenya nélkül üljünk buszra... Városira is. Nem fagyi, lehet buszon enni...

Ohh, wait... Inkább kérem azt a Jókait ha lehet, Puskinnal együtt. Ez most gondolom egy meg nem értett művészi performance gyerekeknek arról hogy miért fontos a nagypéniszű majmok elfogadása. Nektek nem lesz ekkora soha, de őt fogadjátok el így. Megváltoztak ezek a könyvtárak gyerekkorom óta... Szerintem nem most íratom be a gyerekeket...