Hát ki ne lett volna annyira dühös hogy ököllel és egyéb törő-zúzó eszközökkel ne tudott volna egy házat szétverni? Tulajdonképpen annyira dühös nem voltam én sem, csak rombolni akartam. Hogy ezt is elmondhassam. Elmondhatom yeeeeeeeee.

Tehát, négyen összegyűltünk Téten, mint a gonoszok -3. 4 válogatott fiatal, megsárgult, törött, száraz bambusznád szálként a világ ellen. A művelethez játszós ruhát vettünk és zenét hallgattunk. Ettől még keményebbek lettünk, egy oviscsoporttól simán el tudtuk volna venni a plüssállataikat. Ha nincsenek sokan és az óvónő nem segít nekik. Pár ovitól már eltiltottak amiért plüssállatokat ráztam a fogaim között a kerítésnél. De fátylat rá, nem vagyok haragtartó. 

A ház jó állapotúnak látszott, egy ferde pislantás és még a nem létező pince is összedől. Gondolkodtunk erősen hogy honnan is kezdjük, aztán a voksot a tető mellett tettük le és elkezdtük magunk alatt fűrészelni a gerendát. Nem vicc. Az hogy mi építőipari iskolába jártunk, az nem jelentett semmit. Ha még lett volna szocializmus, azt fix hogy nem velünk építtették volna. Leszedtük azért a tetőt és kőművesérzékünket bevetve éreztük hogy most a falak jönnek. Az ablakok ekkor már kinyitásra kerültek egy kalapács okozta lágy fuvallattal. Ezek után gondoltunk egy merészet hogy, miért is ne dönthetnénk ki egy falat a helyéből? Elsőre kevesek voltunk mint Sztálin bajszán a mackósajt okozta görbület, de bokából szívtuk fel magunkat, mindannyian Acélember +3-á vallva nyomtuk. Az a gyanúm, ha nem vertük volna szét kalapáccsal, röviddel ezután, még mindig ott állnánk megfonnyadva... De akkor is kemények voltunk na. Szétvertünk egy házat kézzel, mert mi a rendszer ellenségei voltunk és így lázadtunk. Meg a srácok anyukája megengedte hogy így lázadjunk. Metál.