Megszületett a soron következő gyermekünk, ami úgy ment mint a karikacsapás. Karikát mondjuk még nem sikerült csapnom, csak szinuszhullámot meg zajt. Szóval velőtrázóan gyorsan ment minden, attól a pillanattól kezdve legalább is hogy beültünk az autóba. Ekkor 00:45-volt. Nekivágtunk hát a nagy kalandnak, ami rögtön az első kanyarnál majd em elakadt. Jött egy kátyú, úgyhogy itt majdnem hárman mentünk tovább... Nem volt egyszerű leállni fénysebességről 0-ra egy tized másodperc alatt. Kicsit felgyűrődött a földút, még én is csikorogtam nemcsak a fék. Élethűbb így. Turbinahangot is adtam ki régebben, de erről leszoktam, miután meg akartak ölni. Vagy inkább úgy mondanám, az ritkán szól az életigenlésről ha valaki mellett 20 centivel repül el egy 2 méteres farönk. De megbocsájtó vagyok, nem haragszom már Pataki Attisra sem, amiért nem énekel mulatóst. 

Miután elhagytuk az első kanyart, onnantól lábujjhegyen gurultunk a gyök 2 gyökének a szomszédjának a maradékával. Felhajtottam a főútra, ahol egyesben gyorsultunk 90-ig, majd találkoztam a világ egyetlen szabálykövető BMW-jével. 50-el ment a faluban, indexelt ahol kellett, ezzel pedig annyira ledöbbentett minket hogy még a fájások is leálltak. Itt még mindig csak 00:47 volt. Máskor Győrzámolyról eljutni Győrújfaluig egy tortúra fájdalmakkal, kínokkal, könnyekkel. Oh, wait... Most is ez volt, csak haladtunk. Úgy éreztem a Jóisten velünk van, a feltúrt Győrön kívül semmi nem állt az utunkban. Ránéztem feleségemre aki csak annyit mondott: "nem megyünk gyorsan". Én kérdésnek vettem, Ő kijelentette. Éppen akkor léptük túl a sebességhatárt, valamennyivel... Nem sokkal. Vettelt lehagytuk egy kanyarban... 00:50-kor megálltunk a kórház előtt. Furcsa volt hogy mennyi parkoló volt. Szóvá is tettem, de feleségem szerint nem ezzel kellene foglalkoznom, hanem megállni végre. Megálltam. A szembesávban. Keresztben. Ilyen egy reggelem átlagban... 10:00-ig nincsenek barátaim. Se értelme a világ létezésének. Indulás előtt megittam húzóra egy energiaitalt, ennek köszönhetően, nem az anyósülésre ültem induláskor. 01:00 bértünk a kórházi lift elé. Vettünk gyorsan apás szettet, aztán irány a harmadik emelet, a szülészet. 01:10-ig átöltöztem a szettbe. Olyan voltam mint egy 2 dimenziós kartonból kivágott legoember aki megázott a kutya nyálától. De büszkén mentem a szülőszoba felé. Onnan már hangok jöttek ki... 01:12-kor beléptem a szülőszobába, ahol közölték hogy ott a feje. Gondoltam is hogy szép is lenne ha nem lenne ott a fejem... Kiderült, hogy nem is az én fejemről van szó. 01:16-kor megszületett a gyermek. Mondhatni csücskös volt...