A Frei kávézólánc megjelenésével, mindannyian kávészomeliék lettünk. Hol van már amikor egy ködös reggelen nagyapánk elé, aki egyébként munkást szívott (annak ellenére hogy egy szöget nem tett keresztbe soha), nagyanyánk lerakott egy gőzölgő feketét, ami marta kissé a porcelánt, de a szennyeződést mindenképpen eltávolította róla... Akkor még az volt a lényeg hogy gyilkoljon a fekete, olyan erős és kemény legyen hogy a Stallone elsírja magát a Schwarzenegger vállán. De az idők változnak. Már meglepődnék ha nagyapám feketét inna, főleg azért mert meghalt és elhamvasztották. Mama még mindig olyan kávét főz viszont hogy előtte kell inni egy kávét bemelegítésnek.
Mivel megnyitott a Frei, ezért Tamásunk világjárásából nekünk is jut pár kortyocska. Csak egy bögrényi, élvezet, a szürke hétköznapokban, a legvalószínűtlenebb ízpárosításokból. Ahogy isszuk sunyin nézelődve a csilis kávét, azt figyelve, ki nézi az arcunkat, majd amikor senki nem látja, egy laza mozdulattal köpjük vissza és hozzátesszük az imádatától elvörösödött fejjel hogy hmmm isteni. Nem, nem az. Ha ilyet akarnék inni akkor otthon csilizném meg, de miért tennék ilyet? Hogy csillogó szemmel nézzük az erkélyen a muskátlit és arra gondoljunk, mi is láthatnánk világot akár, de ezt a szart többet meg nem iszom az fix. Ám ha valaki megkérdezi akkor isteni volt.
Mi kis pályán kezdtük el a szomeliéskedést, az irodánkban. Itt is voltak ízes remekek! Egyik alkalommal sikerült a Sparban egy macskapisa szagú kávét vennem. Isteni bukéja volt! Ahogy ráztuk a poharat a hányásunkkal küzdve, biztosítottak róla hogy hát ez egyszerűen remek, biztos a füstös pörkölés teszi ilyen karakteressé. Meg a 6 kanál cukor amit beleszórt mindenki hogy ne érezzen semmi ízt, csak üssön a koffein. 
De nem ez volt a legrosszabb amit ittam ám! Jártam én már Prágában ahol gyanútlanul kértem egy kávét, megkérdezték hogy biztos? Csehül válaszoltam volna ha tudok, de akkor még a szlovákot sem törtem, úgyhogy bólogattam. Hoztak valami zavaros fekete/barna valamit. Sok fura helyen, intézményben ért már a hajnal, amik nagyjából annyira voltak bíztatóak hogy az ÁNTSZ be se jött volna hogy ellenőrizze, úgy bezárja... de ez a kávészerű valami, a kofola minden jó tulajdonságával fel volt ruházva. Összeszorított foggal, csukott szemmel csak kicsit volt olyan mintha egy koncert után nyaltam volna fel a alsóbutyki művház padlóját, amire még rá is hánytak. De a végén hozzátettem hogy Ah, das schmekt gut. Volt felvidéki barátnőm, kínáltak kávéval ők is... láttam a kotyogóst, úgyhogy elfogadtam. Majd közölték hogy nem jó és ők is ilyet adtak. Persze mondtam a szokásosat, de itt már én sem hittem el hogy valaki elhiszi amit hiszek hogy hisznek.

A legjobb hogy létezik megoldás ezekre a problémákra! Igyál kávét otthon, abban nem fogsz csalódni. Nem jön senki hogy hú apám ilyen jó kávét még nem ittál... Megkóstolod, rájössz hogy inkább gyújtanál fel minden arabica ültetvényt és innál langyos csirkevért cukorral mint az ilyen "remekeket". Amikor megvolt a nagy pillanatod, rájöttél amire rá kellett, végre megmondod hogy figyu: ez szarnak is szar... Akkor lebuziznak.
Tanulság? Igyál dohánykávét. Vagy egyél csokit és feküdj le időben.