3+2-ben nyomjuk, 15 napja. Ami azt jelenti hogy munkamegosztás van. Amire ez facebookon megjelenik, nem tudom beindult e az új hullám. Szeretem az új hullámos zenekarokat... Az új sima hullámúak nem tetszenek. Ez egyfajta üzenet a jövőnek, bíztatom magam, addigra már könnyebb lesz. Pl nem kell boltba menni a lezárások miatt. De még ruhát veszünk, illetve feleségem vásárolja őket, én pedig a 3 gyerekkel ülök az autóban. Hallgatom a rádiót, azaz hallgatnám, de momentán ezt hallani: lalalalalalalalalala teli torokból, Elindult a pettyes katicabogárka 10 csillió decibellel és persze oáoá áááááá. Ehhez képest arra gondoltam hogy alszanak egyet, én meg nemtudom... Gondolkodok mit is írhatnék ide, vagy nézek lovacskás mesét, amiben hatalmas csápok a lovacskát úgy megbirizgálják hogy csak nyihogni tud aztán kér egy kávét, cigivel. Szóval ültünk az autóban és a srácokat egy dolog izgatta. Nem, nem a mese amit nekik találtam ki, nem a Piramis amit amúgy felváltva üvöltenek csendespihenő alatt. Egyik: nininininini nincs egy hely.... Másik: ...ahova mehetnék. Hanem percenként a lehető legtöbbször megkérdezni, anya mikor jön már?
- Ha végzett a boltban.
- Miért?
- Ruhát vesz nektek.
- Miért?
- A mostaniakat kinőttétek.
- Azt is ami rajtunk van?
- Nem, azokat nem.
- Miért?
- Mert azokat rátok tudtam adni reggel.
- Miért?
- Miért?
- Miért, miért?
- Miért, miért miért?
Győztek. Anya jött, tőle még megkérdezték hogy miért... De le tudtuk őket szerelni, mert mi vagyunk a felnőtt k és okosabbak is vagyunk. Feleségem legalábbis biztosan. Ő nem áll le a miérthurkot kibogozni.
