Már szót ejtettem arról, hogy milyen ügyesen építettem össze a medencénket és töltöttem fel vízzel, napok leforgása alatt. Akkor úgy éreztem ez a folyamat irreverzibilis kell hogy legyen, különben baromira mérges leszek...

Akkó "B". Hát, baromira mérges lettem. 10 köbméteres a medence. Én barom meg nekiálltam egy 1.5 literes sárga homokozóvödörrel szétlocsolni belőle a vizet. 30 liter környékén, már nehéz volt a létezés, ezért fegyvert váltottam. 10 literes öntözőkanna... Jobb megoldásnak bizonyult mint a végbélben az anakondák kiköltése, hogy azután a szemünkön távozhassan, amíg Tarzan leng rajtuk. 100 litert még könnyedén szétöntöztem, meg sem kottyant. Ahogy beletettem a kannát a vízbe, pont semennyivel nem tűnt alacsonyabbnak a vízszint. Sőt, még sírtam is hozzá. Könnyeimmel küzdve dolgoztam tovább. A következő 100 liternél már cuppogott a föld. Úgy éreztem nem vagyok normális... Közben a srácok, ugráltak hogy maradjon a medence, majd télen tudunk korizni. Tudunk, biza de nem itt. Ha kell Longinius lándzsájával fogom kijuggatni a medencét. 300 liternél járunk. A fű könyörög "Uram, ne többet!", de, de, de, de. Kicsit felhúztam magam azon hogy a ponyván is van vagy 100 liter, amivel lefedtem a medencét, de ez legyen a jövő gondja. 400 liternél, egy csíbor úszik el a kannám mellett. Itt már hogy innál dihidrogén monoxidot te nyomorult, hogy én itt szenvedek te meg jól érzed magad, csatakiáltással támadtam. 500 liternél amikor elúszott mellettem egy görög gálya, földhözvágtam mindent és becuppogtam a füvön. Még mindig sok van hátra... De, legalább eszembe jutott hogy a víz meg klóros, úgyhogy a fű színe nemsokára kóros lesz. Vagy akkorára nő, hogy expedíciót kell indítanom ha paradicsomot akarok szedni. De elképzelhető az is, hogy nő egy klórtabletta fa a kertben...