Megesett ez az eset is, én mentem szülői értekezletre. Eddig a szülőikkel az volt csak a kapcsolatom, amikor utána el kellett számolni a napló és az ellenőrző közötti különbségekkel és ritkán érték be annyival hogy az egyikről tudom hogy nincs nálam, a másik meg van valahol biztosan. Aztán kinőttem ebből a korból és már semmiről nem is sejtettem hogy hol van, meg hogy van olyan egyáltalán. Egyáltalán milyen ló az ami nap? Felülni sem lehet rá annyira sárga és forró. Kivétel ha egy öregebb napról van szó, mert akkor vörös és törpe. Szóval ovis szülőire mentem. Gondoltam, csak nem lesz semmi probléma, napló nincs, se ellenőrző, házit és jegyeket csak nem adnak. Majd a háttérben csendesen elgyurmázgatok, meg színezgetek. Aha. Pont így történt. Nagyjából, egészen pontosan elsőnek értem oda. Legalább választhattam hova ülök. Elnézelődtem, vártam. Aztán valami morajlást hallottam. Felnéztem és egyszerre jött be vagy 200 nő és 5 lelkes férfi. Gondoltam magamban hogy ez tuti szórakoztató lesz, kár hogy nem vettem be frontint, meg ihattam volna rá például egy kis csavarlazítót, aztán habzott volna a szám mint a csiga amire sót szórunk. Katona voltam... Hozzászoktam, hogy ha valaki beszél, előadást tart, akkor csendben figyelek, elfoglalom magam, jegyzetelek. De ez a 200 +5 ember, többségében egy kiéhezett 3 éves módján viselkedett, aki előtt meglengettek egy szelet csokit. Ha odaálltam volna a placc közepére vijjogni mint egy sziréna, már a mellettem ülők nem hallották volna. Hozzászoktam hogy működő és álló gázturbinákat kiabáljak túl... De, feleségem nyomatékosan megkért hogy viselkedjek úgy mint aki normális, mert a srácokat még szeretné oda oviba vinni. Úgyhogy csak sóhajtottam egyet... Feltettem a kezemet és megszavaztam valakit, valaminek, a zajtól nem értettem miről is volt szó konkrétan. Ha valakinek a kereszthalált szavaztam meg, bocsánat. De az is lehet hogy arra voksoltam hogy gyújtsunk fel minden plüssmackót a MirrMurr csoportban. Csak az egybevont szülőin, 2 oldalt jegyzeteltem, a többség meg tátott szájjal nézett. Gondolom így ég bele az agyakba az infó és innentől nem fognak olyan e-maileket küldeni az élelmezésnek, hogy lemondanám a gyerekek ebédjét... ééééés ennyi... Mi a gyerekek neve, mikor mondja le, vagy akármi bővebb info minek ugye. Amikor ennek az etapnak vége lett, az igazgató megkért mindenkit, hogy a széket amin ült vigye vissza az étterem részbe. Ekkor a szülők néma csend kíséretében huss... ninjafüst. A sclerozis multiplexem, én, meg néhány apuka meg pedagógus maradt pakolni. Na a többiek gondolom azok a fajták, akiknek a háza elé húzol egy döglött lovat, csak annyit mond hogy nem az övé és hagyja ott lebomlani. Ezután jött a kiscsoportos szülői. Ezzel nem voltak gázok, a legnagyobb problémám az volt hogy nem ülhettem hátra színezni és gyurmázni. Skandallum...