Amikor azt hinné az ember, hogy a gyerekei nap közben úgy elfáradtak, higy szeptember 14.-én este elvonulnak téliálmot aludni és nem kerülnek elő következő márciusig... Annak van egy rossz hírem. Ez nem így lesz. Hiába a behűtött innivaló, a maró éhség, a vágy, hogy formába öntsük saját gondolataink kifejezését... Francokat, nem csapok be senkit, kőbányai, meg kolbász. De még ahhoz sem fogsz hozzáférni. Gondoltam nekiállok kicsit festeni, miután megfürdettem a gyerekeket, feleségem bevállalta, hogy altat ma Ő. Előkészítettem mindent aprólékosan, festék kimérve, vízzel felütve, modell előszedve, Ecsetet belemártom a festékbe, azon morfondírozva, hogy mekkora szellemi táplálék lesz ez, kikapcsolódás, az ügyességem visszaszerzése... Hát nem. Legkisebb gyermekem felsír. Odabattyogok, rázogatom, aztán kézbe fogvs, újra rázogatpm olyan Antibácsisan, de valamiért nem alszik vissza. Belép feleségem az ajtón, átveszi, int, hogy menjek szellemi táplálékomhoz. Szárnyalok. A festék azóta kiszáradt. Nem baj, teszek ki újabb adagot, felütöm vízzel, ecset belemárt és akkora festés lesz itt, még a festékek oldalán is rajta lesz egy fényképem, ahogy festek. De, az a kép nem most fog elkészülni, ugyanis legnagyobb gyermekem szólít. Rohanok hát, amennyire erőmből telik. Átölelem, megvédem mindentől, de inkább esélyes, hogy Ő védene meg engem. Bealudt, megyek festeni csuhéj! Már az alapozásnak durván a harmada megvan, persze csak azután hogy raktam ki újabb adag festéket, amikor felébred megint. Átporoszkálok újra, feleségem is jön a picivel, aztán ők mennek is. Amikor úgy érzem, a kisasszony elaludt, próbálok szabadulni. Jobban rám van tekeredve mint a futóbab. Próbálom a testek között a marokkót játszani és sikerül! Ám ekkor a nagyfiam fogja át a karom. Lefejtem, aztán levitálva óvatosan, akár egy tolvaj, próbálok kiosonni. Csak beerúgok egy legóba. Azon a kettő méteren a falig, valószínűtlenül sokat pattog és csörög. Már nem is mondok semmit, csak megadóan visszafekszem. Elaludt. E.l.a.l.u.d.t. Mostmár semmi nem állhat közém és a festés közé. Csak az hogy 21:00 van, nem ettem, nem fürödtem. Komótosan elpakoltam... Nekiálltam vacsorázni. Elmerengtem a világbékén. Bacon. Nem a Kevin, csak a sima bacon. El tudná hozni...