Lenn délen édes éjen édent remélsz.
My fair lady
A mi élményeink ezzel szemben, egészen mások voltak. Párszor kínomban nem tudtam eldönteni, sírjak e vagy nevessek. Aztán nem vetettem. Nem értek hozzá. Rengeteg érdekfeszítő élményt gyűjtöttem össze a Murától a Román-Magyar-Szerb hármashatár között. Volt egy nappallal nyitó, éjszakás műszakunk, amikor egy rendőr kislányra kellett vigyáznia kis társamnak. Mindkettejüknél volt minden amit el lehet képzelni, még Darth Vadert is bilincsbe verhették volna.Ennek ellenére a kollegina félt, mert sötét lesz és a sötétben, meg bármi lehet. Még egy igazi akármi is! Kedves barátom erre annyit reagált hogy oké, vigyáz rá, csak egy kávét had főzzön már, mert megkukulunk. Hát nem. Meg kellett kukulnunk. Őt vadállatnak minősítették a rendőrök és cserébe oda kellett adni magam mellől a másik rendőrcsajt, aki nem fogjátok kitalálni, félt a sötétben. Most már ketten féltek, 2 km távolságra tőlünk, amíg mi a kommandós beütésű főnökükkel kávéztunk. Mi mondjuk nem féltünk, csak attól hogy nem hoztunk ki cukrot... De a magyar katona, nem tud hibázni ha a kávéról van szó! Aztán jött a két lánykától a hívás hogy hideg van, mit csináljanak? Vicces kedvünkben voltunk, már átmelegedtünk a kávétól, minden polárt magunkra vettünk ÉS NEM ÜLTÜNK LE. Mert tudtuk hogy annak 2 kimenetele van: 1. alvás 2. fázás.
A válasz pedig triviális volt, fűtsön a hazaszeretet bogaram.
Egyszercsak jött egy hívás a semmiből, hogy érkezőink vannak. Minket nem lehetett átverni, addigra bemelegítettünk, nyújtottunk, megittunk még egy kávét, kiépítettük a védvonalunkat, arcunkat kifestettük, mindkettőnké szép lett, kis barátom egy tigrist festett fel, én meg egy pingvint. Az eddig mellettünk tébláboló, kommandóspalántánk kékben persze és piros sapiban, fogta magát és eggyé vált az éjszakával. Volt nálunk éjjellátó, de az istenért nem találtuk meg. Mondjuk annyira nem erőlködtünk azért. Több kávé marad nekünk. Aztán hangokat hallottunk... elbújtunk a kis erődítményünkbe, azzal hogy mi most itt fogunk király-király adj katonát játszani. Gumibot és gázspré a kézben, előtte a szánkba fújtuk, mert a kávé után nem volt lehetőség fogat mosni. Lapítottunk a csendben, hogy na most, na majd mi! Ekkor a sötétből hirtelen megjelentek! Egy kutyás rendőrautó. 1 rendőr és 1 kutya. Szomorúan néztünk volna egymásra, ha látunk bármit is a sötétben.
De, ha már itt van, csak megkínáljuk kávéval... Nem kért, mert most ivott a faluban ingyen, meg a szállásán az apartmanban előtte, csak kiugrott, mindjárt megy vissza mert álmos. A vacsora meg szar volt, kidobta. Nem szereti a csirkepörköltet. A tegnapi borsófőzelék jobb volt... Mi ekkor kereken egy hónapja ettünk reggel és este dögszagú virslit meg konzervet, az ebédet meg fel sem ismertük. Úgyhogy miután belenyúltunk egymás szemébe, hogy kellően meg tudjuk könnyezni, eszünkbe jutott hogy ez apartmanban lakik, mi meg 200-an egy tornateremben, ahol a horkolások egy folytonos dörgéssé állnak össze, ami miatt folyton ránkhívják a tűzszerészeket.
Közben az eltűnt kis kolléga is megjelent, ő csak... volt valahol. Gyanítom nem aludni, bár csupa por volt a ruhája.
Amúgy igen, mi csak azért jártunk oda, hogy nyugodtan kávézhassunk.
