Még Győrött laktunk (remélem egy kedves ismerősöm most boldog, ragadzkodik ahoz hogy Pécsett és Győrött, nem pedig Pécsen és Győrben), amikor a csodálatos szolgálati lakásunk nullás komfortfokozatát emelni akarva, vettünk egy kanapét. Nem azt mondom, hogy a bútorboltosok is összecsaptak, mint a babakellékesek, amikor megláttak... Csak összesúgtak, hogy te... Bájlå... Itt az a két hülye megint... Vagy küld ki őket, hogy bezártuk a boltot, vagy időben tedd ki az emelt árakat! Nem mintha lett volna más választásunk, kifizettük volna azt is, a laminált padlón ülni nem volt annyira kényelmes már. Ezért inkább minden bútorbolt, minden kanapéját végigültük Győrben, hogy megleljük a megfelelőt. Kicsivel tartott tovább csak mint a kőszáli barna rinocéroszok násztánca. Az évek távlatából, megszépül az az emlék, hogy pl a Kikában 3x néztük végig a kínálatot és jöttünk el duzzogva, hogy vagy kettévágják, mert máshogy nem fér be, vagy nem vesszük meg. Nem riadtak meg a fenyegetőzéstől, ajánlottak egy kissámlit inkább. De az én képzeletemben egy kényelmes, átlagos méretű kanapé élt, ami hívogat, hogy ülj le, gyere, aludj egyet, nyugodtan szellents csendben álmodban a párnák közé, ahova ébren a fejed teszed! Meg is találtuk, nekünk ez kell, ezt akarjuk. Láttam az ügyintéző szemén, hogy hitelt akar kínálni, de inkább kihagytuk, pedig nyilván jól hangzott volna ha 20 évig fizetem ezt is. A lényeg hogy megvettük, rögtön leszögeztem, nekünk ezt ki fogják szállítani. Önöknek ezt ki fogjuk szállítani - mondta és azt hittem, végre működik a jedi elmetrükköm. Úgyhogy ütöttem a vasat amíg meleg: felhozzák az 5.-re! Felvisszük az 5.-re. Összeszerelik nekem! Összemi??? Ember ez egy kanapé... Felhozzák az 5.-re, egyeztem bele megadólag. Évekig használtuk rendeltetés szerűen, azaz ültünk rajta. Majd jöttek a gyerekek, akik lebukták, leöntötték, meg a jó ég tudja mik nem történtek még a kanapéval, de egy vegyi mentesítő brigád elszórakozott volna vele. Ahogy költöztünk a kanapé is jött velünk, a szívünkhöz nőtt, nem akartuk ott hagyni a következő lakónak hogy a GYŐRSZOL ügyintézője, már aznap azon vacsorázzon, mint ahogy a fürdőszoba bútort is csak szocialista megőrzésre vette át nyilván. Térjünk vissza a kanapéra inkább... Néha nem tudom eldönteni, gyerekeink vannak e vagy macskáink. Morognak, nyávognak, a körmeiket mutogatják és kajáért reklamálnak. De, ez nem elég nekik, mert a karmaikat a bútorbőrön koptatják a leghatározottabb kérésem ellenére is. Magyarán ahol fekete bútorbőr kellene hogy legyen: karfa, ott már nincs és ahol nem kellene, hogy a darabjai legyenek: a lakás padlója, ott van. Szóval legközelebb kanapét és kaparófát veszünk...