Az egyik történet még nagyon az elején történt a déli határzárnak, a másik számomra, a végén. A kettő között meg ha felhoztam, hogy mennék szívesen autóval, kiröhögtek, hogy persze barátom, majd a felállítási helyed környékére kivisz egy Ural. De nem úgy gondoltam... Azt én sejtem, hogy gondoltad! Na, kapd össze amit vinni akarsz, tüzet nem rakhatsz, szotyi nincs, szemetelés sincs, vizet majd viszünk ha eszünkbe jut, a naptejet már elhasználták, vedd magadhoz a penészes szenyát, itt van 3 lemerült elem az éjjellátóhoz, 4 kell bele de, boltba nem mehetsz újakat venni saját pénzen, a szenya sajnos penészes... Van még kérdés? Nincs, mert nem is lehet, reggel találkozunk. Ja és esik, de meg nem állhat senki a fa alatt...

Faszom...

Az első autósjárőr kényelmesebb volt ezeknél a dolgoknál. Zala mélyén Mercedesekkel verettünk a konzervatívan sötét magyar éjszakában. Egyszerűen élveztük... Vállaltam, hogy leszek én a sofőr, ha már hátul nem lehet aludni a hideg miatt. Semmi fény nem volt, zéró, nulla és veszettül siettünk, hogy gyorsan odaérjünk a bokorhoz a határ szélén, mert a rendőr ezt kérte mellettem. Mondtam, hogy részünkről oké és ezzel a lendülettel fénysebességre léptettem az autót a szántók közötti, mezőgazdasági "úton". Kék barátunk félve kocogtatta a vállamat, nem lesz ez gyors? Vagy valami hasonlót kérdezett gyanítom de a rázkódástól, csörgéstől nem nagyon hallottam... Kösse be magát amúgy, ez nem egy sétaautó. Eggyé váltam az erővel, jött a csí, meg egy b@szom nagy kátyú. Már nem lehetett kitérni... 70-el telibevertünk egy olyan krátert, amiben elfért volna a dínókat kiirtó meteor. Repültünk... Majd földetértünk, hátulról egy folytott koppanás és egy sóhaj hallatszott. Kicsit megijedtem, hogy kis társamat 6 év után, most sikerült megölnöm. Csak abban tudtam bízni, hogy mivel a szobakulcs nálunk volt, ha egyikőnk meg is hal, a másikat azért csak beviszik a többieknek ajtót nyitni... Kis társam megmozdult. Rám néz... Megpróbálkoztam egy halovány mosollyal. Nem jött be. Ha meg bírt volna mozdulni, biztos megüt. De nem nagyon tudott, úgyhogy mentünk tovább a bokor felé, egy bocs bazmeg azt mondta siessünk kíséretében. És miért kellett ennyire sietnünk? Ott nincs térerő és tud a rendőr kolléga aludni. Nem mert a rendőr elaludni, mert hátulról hurkot kap a nyakába a végén...

A másik sztori pedig, ennyire sem hosszú vagy fájdalmas, de lehetett volna. De, nem majdnem, mert olyan nem létezik. Már volt sofőröm és egy egész szektorom. Köd volt, kerítés két oldalt, meg persze sötét. Megjött a felhívó jel az órámból, hogy báttya, azt aludni nem kéne má? Úgyhogy visszavonulót vezényeltem. Elindultunk 10-el, majd 20-al, 30-al, gyorsultunk 70-ig talán. 10-el lehet menni ott. Kérdezem kis barátomat... Aztán lassabban menni, nem kéne e? Előtte fél órával mondta, hogy most vezet elöször Hyluxot... 2x rákiáltottam, lassíts bazmeg, köd van és sötét... Lassított, aztán megint elkapta a Schumacherség és felgyorsított. Így tervezte bevenni a 90 fokos kanyart 60-al, lassítás nélkül gondolom, mert nem szeret élni, mert fényevő. Itt csúsztunk meg egyszer, éppen nem vitt bele az árokba, aztán ellenkormányzott éppen elkerülve a kerítésoszlopot, aztán harmadjára is megcsúsztunk, centikkel elvétve az egyetlen beton átereszt 70 km-en belül. Utána meg röhög, hogy ez közel volt. Nem ütheted meg, csak kiabálsz vörös fejjel, amihez képest a kínai zászló csak sárga, aztán 3 napig nem szól hozzád, mert megsértődik, hogy mit kiabálsz te itt vele, milyen szépen megmentette az életedet...